Egyszerűen nem bírok panelben élni a kertes ház után. Mit csináljak?

“ hiába adnánk el, ennyiért nem lehet házat venni”

Eladási ár plusz valamennyi hitelért biztos lehet venni.

Sajnálom, átérzem a helyzeted. :(

Ilyenkor szokták mondani cinikusan, hogy "költözz tanyára". Hát, mi végül tényleg egy majdnem-tanyára költöztünk egy kiserdő mellé, mert egy év után nem bírtuk tovább a folyamatos panel-zajokat, viszont városi vagy városszéli házra nem volt pénzünk. Korábban falun is éltünk, de oda vissza nem akartunk menni, mert az még zajosabb a munkagépek meg a kutyák miatt, a téli fűtésszezon meg rátesz egy lapáttal a kéményfüst szaga miatt.

Csak azért mertük bevállalni, hogy mindentől távol jövünk, mert mindketten távmunkát végzünk, így nem vagyunk helyhez kötve. Most a legközelebbi szomszédunk kb. 500 méterre van, nulla a zaj, friss a levegő, viszont hétköznapi dolgokat (orvosi ellátás, bevásárlás) sokkal nehezebb megoldani. De nem cserélném el semmire a nyugalmat.

Nem tudom, nektek ez mennyire játszik, de eldugott helyeken lehet olcsón jó állapotú házat venni.

Milyen messze van a szüleid háza? Hány perc az út? Járjál ki gyakrabban oda, párodat is hívd, ha egy óra alatt megtehető az út. Ha nincs betervezve barátozós program, akkor 7VG-n mehettek, de ha a szüleidnek oké, vigyetek barátokat is.

Nemtom amúgy a pároddal a fészketekben van-e erkély, és onnan is csak betont látni-e.

Keressetek a pároddal a fészketek közelében is egy órán belül odajutható parkot, mászkáljatok ott is, ha tiszta hely, lehet tollasozni, piknikezni is, vagy csak simán ülni a padon, vagy sétafikálgatni.

Esetleg valami teraszos kávézót,kajáldát,cukrászdát megnézhetnétek, ahol tuják vannak oldalt, meg egyéb növények.

Velem is ez volt és rá is ment a régi kapcsolatomra.

Én falun nőttem fel, városba csak tanulni jártam, iskola után meg dolgozni. Faluba is olyan helyen laknak a szüleim ahol még forgalom sem volt ha óránként elment 1 autó az már sz7inte csoda volt, traktorok sem jártak arra mert nem esett útba a szántófölddel meg úgy semelyik céllal sem, max akkor járt itt ha valaki megkérte az egyiket hogy csináljon meg nála valamit. Annyira csöndes hely volt hogy az hihetetlen.

Amikor már javában dolgoztam és egyre többet jártam a városba meg az akkori barátnőmmel is már együtt voltam egy ideje így úgy gondoltam ideje egyrészt külön költözni, meg mégis csak a barátnőmmel lehetek, meg munkába se kelljen naponta autóval bejárjak ha onnan mehetnék gyalog is ami volt 10 perc séta. Akkor a barátnőmmel albérletbe mentünk, maga a lakás nagyon tetszett mert fel volt újítva, modern is volt viszonylag, bútorok, háztartási gépek, minden jó volt. A lakóközösséggel sem volt problémánk, rendes, normális emberek voltak főleg a szomszédaink. Viszont az a zaj engem irritált ami a forgalmas utcáról jött fel zaj még sokszor éjszaka is hallani lehetett. Nyáron volt egy szezonális szórakozóhely a közelben főleg hétvégén nyomták ott a bulikat na akkor azt teljesen jól lehetett hallani, és mivel mi hétvégén is dolgoztunk sokszor aludni sem lehetett emiatt normálisan. Nyáron pokoli hőség volt, hiába volt klíma ha volt kint közel 40 fok akkor még bent is 30-32 fok volt, egyszerűen a klíma folyamatosan üzemelt és nem tudta lehűteni a lakást még annyira sem hogy egy fokkal elviselhetőbb legyen. Ez főleg akkor volt ha nem voltunk otthon napközben, akkor a klímát sem járattuk és az átforrósodott lakásba amikor hazaestünk hát akkor a klímát feleslegesen kapcsoltuk fel, és ez a számlán is látszódott. Télen a fűtés is pokoli meleget adott, én a 21-22 fokos hőmérséklethez voltam hozzá szokva, de ott távfűtés volt, nem lehetett szabályozni, radiátorokon lévő szabályzó szelepek kb dísznek voltak ott, semmit nem értek, 25-26 sokszor 27 fokra is felfűtötték a lakásokat, egyedül éjjel volt az amikor nem ment a fűtés, és ha odakint picivel keményebb fagy volt mondjuk tartósan -5 fok akkor piszok hamar le is hűlt, hála a 0 szigetelésnek.

Én akkor picivel több mint 1 évig bírtam, nem beszélve arról hogy szeretek barkácsolni, műhelyben tevékenykedni, zenét hallgatni normál hangerővel, meg videójátékkal játszani szintén normál hangerőn, na azt ott nem lehetett. Ez nagyon zavarta a szomszédokat, és engem is hogy nem lehet.

Meg persze barkácsolgatás ott aztán nagyon nem volt opció. Ha autón valamit szerelnem kellett akkor vagy hazamentem a szülőkhöz és ott csináltam meg, ha nem volt járóképes az autó akkor maradt a parkoló akármilyen idő is volt, és elég kényelmetlen volt, és ha valami szerszámért vagy akármiért be akartam szaladni mindent be kellett zárnom az autóba nehogy ellopják....

Sőt volt hogy kint feltöltöttem az autót szélvédőmosóval, a kannát leraktam az autó mellé és csak 2 percre szaladtam be a tárolóba valamiért, és mire vissza értem a kanna már sehol sem volt.

Na akkor volt az hogy én sok kialvatlan éjszaka után még ez is meg az is, elegem van a panel életből. Pénz nem volt saját házra, nagyon hitel sem jöhetett szóba mert önerő sem volt. Mondtam hogy én költözök vissza a szüleimhez, ott legalább tudok spórolni és akkor lesz majd saját helyem akár ott a faluba mert akkor még lehetett elég olcsón olyan házat venni ami lakható volt legalább de foglalkozós. Persze emiatt szakítottunk is, mert a barátnőm nem akarta hogy szülőkkel éljünk, pedig külön emeleten lehettünk volna, max a konyha lett volna közös. De még az is összejöhetett volna ami jobb is lett volna hogy a faluba menni családi házba albérletbe, igaz ikerház, a tulajjal lettünk volna szomszédok, de mégis csak nyugodtabb környék, az illető normális is, van udvar, terasz, garázs és nem kell csendben lenni, igaz a fűtés csak fatüzeléssel megoldható, de nekem az volt a legkevesebb, neki meg az em tetszett. Ő nem akart faluba sem menni mint kiderült mert neki az lett volna a szokatlan. Itt emiatt is vesztünk össze és szakítottunk mert nem egyformán gondolkodtunk és neki jó volt a panel is, Ő ezt szokta meg, ebben nőtt fel és nem akart mást, nem akart kertészkedni, füvet nyírni ház előtt utcát söpörni, neki ez nem volt a világa.

Sajnos ez van, vagy megbarátkozol azzal ami van, vagy kilépsz és mész másik irányba.