Ez minek számít? Jelenleg anyámmal lakok? Anyámnál?

Ha azt írom, gáz, akkor mi a terved a változtatásra ott messze Németországban?

Nem gáz. 30 évesen már lehet az lenne

25 évesen ez az általános itthon is. Szóval ebből a szempontból nem élsz jobban. De gondolom minden más meg jobb ott, nem? Akkor meg jóvanazúgy

Ha szeretnél 30-35 évesen saját családot és van terved arra, hogy ez hogyan fog változni, akkor oké. Az az önsorsrontó, idő- és energiarabló hozzállás, ha csak panaszkodsz, másokat okolsz, de magad nem teszel semmit az álmaidért (pl. nem képzed magad, hogy jobb állásod, magasabb fizetésed legyen). És persze akkor sem gáz, ha te nem szeretnél saját családot, csak napról napra élvezni az életet nyugiban. Ez is teljesen oké és akár ehhez is találhatsz hasonló felfogású társat is. Abból szokott búslakodás lenni, ha olyat akarsz lenyűgözni, aki húsz évesen, nulla munkatapasztalattal eltartatná magát és gyorsan sok gyereket szülne egy kacsalábon forgó palotába... Szóval ne az számítson, mások szerint mi a gáz, ne egy másik ember életét akard élni, hanem azt tudd meg, te ki vagy és mit szeretnél és arra haladj reális lépésekben. Már felnőtt vagy, nem fiú, hanem férfi... vállalj magadért és a döntéseidért felelősséget.

35 éves vagyok és anyumnál maradtam. Már tiniként megkaptam a nagyobb helyiséget mamámtól és anyumtól úgyszólván közösen, eredetileg mamám nevén volt a lakás, ő elköltözött innen, 20 évesen már saját ötletből lett átrendezve részemre, 28 éves koromban anyum kezdett betegségek miatt lerobbanni, pontosan az akkori távkapcsolatom miatt lett hivatalosan félig rám írva a lakás, be lett biztosítva ide az életem. Tehát nem gáz. Más helyzet, hogy az az illető az életemből életképtelen volt közös élethez és nem jött ide. De párom jött és itt vagyunk együtt. Semmilyen problémát nem okoz anyum. Az a gáz, hogy a társadalom egy része gerjeszt ilyen meglátásokat és nem kéne.