A pécsi magasház pontosan mitől vált életveszélyessé?

IMS szerkezet volt, azaz nem volt egybeöntve a vas és a beton, mint az előfeszített VB gerendáknál, hanem csatornákon átfűztek vasakat az építés folyamán, megfeszítették, ezután az adta a tartást. Ezeket a csatornákat korrózióvédelemként feltöltötték egy műanyagpasztával. Ez a műanyagpaszta nem zárta ki tökéletesen a levegőt, így a vasak rozsdásodtak.

Lehetséges a felújítás, azaz a vasak cseréje az álló épületben, sőt ezt a Magasházon el is végezték, tehát nem azért kellett lebontani, mert életveszélyes volt. A felújítás után jöttek rá, hogy a teljes felújítás (nyílászárók cseréje, hőszigetelés, elektromos, víz, szennyvíz és fűtésrendszer felújítása, belső burkolatok cseréje) igen tetemes összeg és nem volt olyan vevő, ahonnan a beruházott pénz visszajött volna, illetve nem volt tőkeerő egy ekkora épület felújítására. Miután kaptak 1,25 milliárd forint állami támogatást a bontásra, ez lett a megoldás.

A ház a ‘70-es években az akkor újdonságnak számító jugoszláv IMS feszítőhuzalos technológiával épült, ami rendkívül ellenálló a földrengéssel szemben. Az ilyeneknél azonban a hézagokat cement alapú anyag helyett gyorsan kötő poliuretán (PU) pasztával szokták kitölteni, ami ráadásul nagyban hozzájárult az épület gyorsabb befejezéséhez és hamarabbi átadásához. Hátránya azonban, hogy ez a paszta erősen korrodálja a szerkezetet, néhány évente felújítás szükséges, amit azonban a ház esetében nem vettek figyelembe (1976-ban adták át, és legelőször 1983-ban egy beázás nyomait vizsgálva fedezték fel a hibát, ami azonban ekkorra már súlyos volt!)

Wikipédiában ezt nagyjából le is írják a ház történetében, de ha ott rá is kattintasz az IMS kifejezésre, az részletesebben leírja!