Aki nagyon rosszul érezte magát a családjával szó szerint tűrhetetlen volt és fiatalon le lépett otthonról az hova ment?

Kollégista voltam, onnan hétvégén vagy a mamámhoz vagy a pasimhoz mentem. Középsuli után már a pasimmal laktam, onnan pedig a nővéremhez költöztem az örökölt nagyszülői házba. Aztán vettem egy kis házat (akkor még lehetett venni komfort nélkülit 1misiért)

15 évesen léptem meg otthonról alkoholista munkanélküli szülőktől.

Én egyetemre mentem távolra és ott kollégiumban laktam. Csak ritkán jártam haza és csak a tesóim miatt.

A húgom rosszabbul viselte, nem várta ki amíg leérettségizik hogy ő is így léphessen - neki nehezebb volt mert már én sem voltam otthon ezekben az években - így amint betöltötte a 18-t összepakolt és lelépett külföldre. Azóta is kint él, de pár évvel később rendeződött a kapcsolata a szülőkkel. Neki volt pár nagyon nehéz éve kint amíg ki nem tudta alakítani a maga önálló életét.

#3 Nem. Bandázott, foglalt házakban laktak, kéregettek és alkalmi munkákat csinált. Volt, hogy el is kapták apróbb lopásért, de szerencsére nagy hülyeséget nem csinált. Idővel talált rendes munkát és utána már tudott lakást bérelni. De nem volt neki egyszerű, nagyon hirtelen lépett le otthonról egy barátnőjével, semmit nem készítettek elő. Kimentek a pályaudvarra és felszálltak az első külföldre induló vonatra.

Ma már másképpen csinálná, de akkor vitte a lendület és csak el akart menni otthonról. A lényeg, hogy rég volt, túl van rajta, ma már rendes állampolgára annak az országnak, leérettségizett és diplomát is szerzett később, bár annak nem veszi használ, csak afféle muciológia. Szimplán csak a maga örömére tanult. Szerintem az is nagyon fontos. :)