Szerintetek is túl van idealizálva ez az egyedül elős, találd meg önmagad szingli lét?

Manapság már a csapból is ez folyik hogy egyedül élni mennyire jó és hogy megtalálod önmagad és bla bla bla, És egyébként valóban el vagyok egyedül, csinálom a dolgom a munkám a hobbijaim, néha atjonnek barátok, ha ők is ráérnek, de szerintem így felnőttként minden héten nehéz összehozni. De azért nekem baromira hiányzik a társaság. És kezdem azt érezni hogy ez az egyedüli élés igazából senkinek nem való csak rá van húzva hogy ez mekkora jó buli. Szerintem az ember még mindig társas lény.

Egyik ismerősöm anyja hangoztatja mindig hogy jaj mert amikor ő egyedül élt és hogy ő mekkora király emiatt (elvált), hogy hogy nem mindenki tudna így egyedül élni mint ő, pedig ezt meg kell tanulni satöbbi satöbbi, közben meg soha nem élt úgy igazán egyedül, mert mindig ott voltak a gyerekei.

Szóval olyanok véleményére lennék kíváncsi, akik TÉNYLEG teljesen egyedül élnek, úgy hogy senkit nem várnak haza és senki nem várja haza őket.