Szerintetek is túl van idealizálva ez az egyedül elős, találd meg önmagad szingli lét?
Manapság már a csapból is ez folyik hogy egyedül élni mennyire jó és hogy megtalálod önmagad és bla bla bla, És egyébként valóban el vagyok egyedül, csinálom a dolgom a munkám a hobbijaim, néha atjonnek barátok, ha ők is ráérnek, de szerintem így felnőttként minden héten nehéz összehozni. De azért nekem baromira hiányzik a társaság. És kezdem azt érezni hogy ez az egyedüli élés igazából senkinek nem való csak rá van húzva hogy ez mekkora jó buli. Szerintem az ember még mindig társas lény.
Egyik ismerősöm anyja hangoztatja mindig hogy jaj mert amikor ő egyedül élt és hogy ő mekkora király emiatt (elvált), hogy hogy nem mindenki tudna így egyedül élni mint ő, pedig ezt meg kell tanulni satöbbi satöbbi, közben meg soha nem élt úgy igazán egyedül, mert mindig ott voltak a gyerekei.
Szóval olyanok véleményére lennék kíváncsi, akik TÉNYLEG teljesen egyedül élnek, úgy hogy senkit nem várnak haza és senki nem várja haza őket.
28 éves vagyok, fél éve tudtam lakást venni családi segítséggel és azóta élek valóban egyedül egy másfél szobás lakásban. Előtte 10 évig lakótárssal laktam mindig albérletben.
Nagyon fel kell magad találni. Szerencsére picit rugalmas életem van (heti 2 nap home office, amikor szinte semmit nem kell csinálni), az ismerőseim között sok a 20-25 éves, akik jobban ráérnek még és a kedvük is több találkozni, ez mellett a családom is más városban lakik és a régi barátaim többsége Pesten vagy máshol van, akiket szintén szoktam látogatni, úgyhogy otthon egyedül tényleg csak akkor vagyok szinte, ha akarok. Hétköznap esténként is el lehet menni randizni valakivel, vagy van kb. 2-3 társaság/csoport (nem baráti társaság hanem valami mentén szerveződő csoport), akikhez felnőttként csatlakoztam, akiknek vannak heti vagy alkalmi összejövetelei, azokra is el lehet menni. Vagy simán ha csak böngészed a facebook eseményeket és van olyan, ami érdekel, azokra el lehet menni egyedül is és ott is ismerkedni. Most nem bulikra gondolok, mert azokat nem szeretem.
Na most ha mind ezek hiányoznak valakinek és csak dolgozni és onnan haza jár, akkor elhiszem, hogy rossz egyedül lakni. Én eddig elvagyok így, hogy tudatosan figyelek arra, hogy ne mindig otthon legyek egyedül.
Nekem a barátnőm néhány éve elhunyt, és azóta egyedül élek. Közben lett egy saját házam, most pedig azt érzem megvan mindenem, de még sincs semmim...
Igazából megszoktam az egyedül létet, így nem is hiányzik az állandó társaság. Bár most már azért itt lenne az ideje a tovább lépésnek :)
Éljen mindenki úgy ahogy akar. Én azért élek egyedül mert én igy akarok.
Semmilyen ilyen divat vagy más irányzat nincs benne.
Szimplán nem kívánok se egy kapcsolattal se egy gyerekkel foglalkozni.
Meg amúgy időm sincs rá. Se kapacitásom.
Max annyi hátránya van, hogy egy tárcából kell kigazdálkodni mindent.
De senki nem ugat bele hogy ha délután 2-ig alszol.
Úgy intézed a dolgaidat ahogy neked jó. Takarítás, vásárlás, egyebek.
És ez a jövőben sem fog változni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!