Hogyan kezdtetek bele egy önálló (szülők nélküli) életbe?

Elkezdtem dolgozni egyetem mellett. Kiköltöztem albérletbe.

Ma már csak olyasmiben segítenek a szüleim, hogy például kapok tőlük biozöldséget a kertből. Meg szerszámokat kölcsön, ha kell. Sokszor nagyon nehéz, mert a párom sem keres valami sokat és én sem, de az albérletünk olcsó (igaz, meg kell osztanunk másokkal, de egy teljes lakást nem tudnánk kifizetni), kicsit tudunk is félretenni, amiből majd lehet ugrálni :)

remélem

Hát nálam nagyon egyszerűen működött a dolog.

11 éves koromtól végeztem minden házimunkát, mert akkor váltak el a szüleim. Semmi rossz oldalát nem éreztem annak, hogy külön életet kezdek. Az a legjobb, hogy amit megcsinálsz az ugyanúgy vár meg, mint mikor elindultál és, ha ahhoz van kedved akár meztelenül is szaladgálhat indiánszögdelésben.

Nem kell ettől félni. :)

Hirtelen.

Mikor elvégeztem a sulit terveztem, hogy még kicsit maradok otthon, gyűjtögetek hogy legyen egy kis alapom elindulni (beköltözésre megvehessek ezt-azt, berendezési tárgyakat), aztán jött egy hirtelen, de nagyon jó albérleti lehetőség, szóval másfél hónap után költöztem... egy bútorozatlan lakásba.

Persze, korábban beszereztem ezt-azt, konyhai cuccok legjavát, de gyakorlatilag ott álltam tv, dvdlejátszó, számítógép, ágy és szekrények nélkül... Hát nehéz volt nekiindulni, de egy év után végre elmondhattam, hogy igen, csak berendezkedtem... :)