Egyedülálló embernek lakásba milyen házi kedvencet ajánlanátok?

Első körben megkérdezném hogy szeretne -e. Lehet kívülről neked úgy tűnik hogy kell neki, de lehet hogy a háta közepére se kívánná. Többet ártasz vele mint használsz. Élő állatot nem veszünk meglepetésnek soha semmilyen körülmény között... Nem tudod hogy fogadja, illetve a kettejük személyisége passzol -e... Rossz választás megmérgezi az ember életét. Ide oda passzolgatni az állatot meg nem lehet csak úgy mint egy könyvet.

Ember függő. Van aki macskás, van aki kutyás. Más a teendő mind a kettő körül, de a viselkedésük is más. Persze lehet tengeri malac, teknős, vagy papagáj ... stb de egyedülállóknak ha társaság vágyát kell pótolni úgy ahogy az nem kis állat... Persze lehet azt szereti...

Meg hát magára hagyni se lehet sokáig... Szóval 2 hetes nyaralás alatt is meg kell oldani. Ellőre utálom és szétvet az ideg mikor kuncsorogni kell hogy a macskákra valaki figyeljen ha nem vagyunk otthon. Aztán persze utolsó előtti pillanatban lemondják, és meg a rapid szervezés, kapkodás minden egyes alkalommal így van. (Ja minek van macskánk? Nem én akartam...) Szóval nem csak előnye van... Nagymamámnak is volt kutyája, de azon kívül hogy kijárt megetetni/itatni, társaságot nem pótolta neki, cserébe nyűgnek élte meg.

Ha magadnak szeretnéd, akkor kistestű kutyát, (társasház esetén nem túl csaholóst) vagy cicát.

Kutyát csak akkor, ha egy nap 3x leviszed és a 3-ból legalább 1 alkalommal hosszabb lélegzetű sétát teszel vele, hogy kutyahaverokkal találkozzon és ingereket gyűjthessen.

Kutyák, amiket lakásba merek ajánlani:

Mopsz:

Nem bírja jól a magányt, így ha teheti, mindig a gazdi közelében van. Cserébe csendes, könnyen nevelhető kutyus, bármilyen méretű lakásban vígan elvan.

Havanese:

Annak ellenére, hogy a Havanese fajtájú kutyusok is előnyben részesítik a lakás melegét, egyáltalán nem passzívak. Imádnak játszani.

Csivava:

Az apró méretéről ismert kutyus nem igényel nagy sétákat. (De rendszeres levitelt igen!) Neki a legfontosabb, hogy minél közelebb legyen a gazdihoz. Viszont elég bizalmatlan lehet az idegenekkel, úgyhogy csak óvatosan, ha vendéget invitálsz magadhoz!

Uszkár:

Nagyon intelligens állatok, könnyen tanulnak. Ki tudják magukat otthon játék közben futkározni, de naponta azért le kell őket vinni a friss levegőre is. Meg hát ugye, hogy elvégezzék a dolgukat.

Tacskó:

Kis tömzsi lábaik látványával is már vidámságot hoznak az ember életébe. Aki sokat szeret otthon lenni, társra találhat a tacskóban!

és végül a Yorkshire Terrier

Cuki nagyon! Viszont hiába a pici, aranyos külső, eléggé be tudnak vadulni, ha nem foglalkoznak velük eleget. Jó nevelést kell kapniuk és hamar el kell őket vinni szocializálódni, mondjuk kutyafuttatóba. De a lakásban amúgy jól megvannak.

(Szerintem egészségileg elég kényes fajta, első kutyának nem ajánlanám)

Sokan mondják, hogy a macska nem kötődik személyhez, én ezt cáfolom!

Amelyikkel pici kora óta foglalkozva van és szeretve van, az nagyon tud kötődni. Az enyémeket le sem tudom vakarni magamról és ha lenne energiám, egész nap csak beszélgetnénk, mert az enyémek nagydumások és igénylik a válaszolgatást.

De akár kutya, akár cica, ha nem akarod, hogy szenvedjen, mindegyiket ivartalaníttatni kell!

3-as vagyok és azt lehagytam, pedig ez is a bevállalás része:

Ha kistestű kutyát választasz és emeleten laksz, azt kézben kell le és felvinned - különösen a tacskót - mert a lépcsőzés olyan szinten megviseli a gerincüket, hogy a hátsó felük lebénul.

#4-es, nagyon jól összefoglaltad!

Imádom a tacskókat, volt is egy régebben. Na, mi a 4. emeleten laktunk, sosem vittük ölben sehova, állandóan lépcsőzött, kölyökkorától kezdve ugráltattam mindenhova, szerencsére soha semmi baja nem volt a gerincével. Szomszéd házban lévő tacsi, földszint, 3 lépcsőfok, nem bírta a terhelést a gerince. Hogy a mienk mitől viselte ilyen jól, fogalmunk sincs.

#5

Köszönöm!:)

A bénulásról:

Csak ezt sajnos nem lehet előre tudni és jobb a bajt megelőzni!

Különösen, mivel a ti esetetek a ritka kivétel és szerencsétek volt a kutyussal.

#9

Kérdező, még soha nem volt semmilyen állatod?

Ha soha nem volt, akkor még várj ezzel!

Nagyon kell akarni és szeretni azt a kis állatot, hogy elfogadd a velük járó kényelmetlenséget, gondot és még úgy is megérje!

Rengeteg foglalkozást igényel egy kölyök kutya amíg társsá válik, egyedül és bezárva ez nem fog menni.

És igen, csinálnak kárt, rágnak, szőröznek, történnek balesetek (pisi, kaki, hasmenés, hányás). A cica ugyanez, csak még a bútort is tépi, lever ezt-azt, spricceli a falat. Az ivartalan is, csak az nem bűzös.

Egyelőre maradj az aranyhalnál, egy akvárium szép llakásdísz és jó hobbi.

Valamiért úgy gondolom, hogy te nem vagy egy agglegénytípus és sokáig nem leszel egyedül, akkor meg már teher lesz neked a kutya, macska, amik egyébként 15-20 évig élnek.