Elvált nők! Egy amolyan férfi nélküli háztartásban volt már példa arra, hogy egy egyébként férfi munkát (fürdőszoba csempézés, autó megjavítása... stb) nektek nőként kellett elvégeznetek? Életkort is kiírva mondanátok ilyen személyes sikersztorikat?

Ugyan nem elvált nö vagyok, de ilyen munkákat eleve csak szakemberrel végeztetek, mert sokkal több mérgelödés van azzal, ha nem hozzáértö valaki ügyetlenkedik vele, mint ha megfizetem azt, akinek ez a szakmája.

Viszont ami tényleg olyan "férfimunka", amit el lehet normálisan végezni - pl falfúrás, szobafestés, tapétázás, akkucsere, fükaszázás, kerékcsere - ezeket minden különösebb gond nélkül megcsinálom. Söt, elárulom, úgy is én csinálom, hogy párkapcsolatban élek, egyszerüen azért, mert kifejezetten szeretem az ilyen munkákat.

Öszintén szólva még soha nem jutott volna eszembe, hogy azért "tartsak" egy férfit, mert van, amit neki kellene elvégezni munkákat.

Burkoláshoz burkolót, autószereléshez autószerelőt kérünk fel és fizetünk, nem állunk neki gányolni olyasmit amihez nem értünk.

A klasszik házi "férfi munkákat" (fúrás, bútor összerakása, fűnyírás, ásás, festés, tudomisén) ezeket simán megcsinálom én is, szeretek ilyenekkel foglalkozni.

27N

Nem vagyok elvált. Mindig apu nyakán lógtam gyerekként, ő meg sokat barkácsolt, felújított. Mindig arra tanított, hogy nincs olyan, hogy nem tudom megcsinálni. Kaptam mindig kis kalapácsot, kis fűrészt, kis ecsetet, kis mindent és barkácsoltam vele együtt. Ha kitaláltam valamit, amit meg kéne csinálni pl. fából, vagy szeretnék tapétát a szobámba, akkor apu kvázi megcsináltatta velem. (Persze ez így túlzás, de aktív jobb keze kellett, hogy legyek.) Már bőven kirepültem, de hétvégén pl. a szüleimnél voltunk, én lettem a segédmunkása ismét. Amit ő már nem bír, nem fér, stb. ott belépek a képbe én.

Olyan helyen simán burkolok, ahol nem zavar, ha van némi külalak probléma, de a fürdőszoba nem ilyen. Autót szerelni sem állok neki, mert nem értek hozzá. Ez szerintem már mind szakmunkát igényel, hogy szép, igényes, normális munka legyen. Nem veszek meg egy rakás anyagot, alkatrészt, akármit azért, hogy utána csak bosszankodjak. Sem időm, sem kedvem ezzel foglalkozni.

Viszont sokkal gyorsabban feltalálom magam, mint a férjem. Nálunk én vagyok a "fogd meg a söröm" típus. Ha valamit a fejembe veszek, azt megcsinálom tök mindegy, hogy fúrni, faragni, vágni, vésni, festeni, tapétázni, bútort összerakni, vagy mit kell. Nincs lehetetlen. Ketten pedig ütős páros vagyunk. Én kitalálom, megálmodom, megtervezem, együtt megvalósítjuk a projektvezetésemmel. :D

Nálunk nincs férfi a háznál.

Meg szoktuk fizetni ezeket a munkákat.