Miért tűnik ekkora elérhetetlen álomnak, hogy kertesházban lakjunk?

Mióta élek, a családommal folyamatosan csak albérletben laktunk. Kb. 3 éve már csak apámmal élek és a testvéremmel. Most egy faluban nyomorgunk egy régi tömblakásban, aminek ráadásul olyan a hangszigetelése és az akusztikája, hogy azt is hallom ahogy a szomszéd beszél. És itt jön a bökkenő (számomra), hogy eléggé hangos hobbiaim vannak (például dobolok, vagyis dobolnék, viszont a dobom több éve a szobámban áll használatlanul), illetve jó lenne ha tudnék normális hangerőn zenét is hallgatni (tényleg a legkisebb hangerőn már hallják a szomszédok). És amúgy nem is keres apám rosszul, most vett egy hónapja egy pár éves, alig használt elég magas felszereltségű kombit, amit ráadásul nem is használ, az előző autóval jár, az új meg csak áll a munkahelyén. Meg elég sok drága dolgom van, pl. amik az íróasztalomon vannak cuccok majdnem a milliós nagyságrendet érik el árban (számítógép, monitorok, laptop, hangfalak, konzol stb.), és ráadásul ezeket ilyen 3 év alatt kaptam. Meg még van egy majdnem 300 ezres biciklim, aztán ott a dobom, ami szintén hasonló kategória és sorolhatnám. Tehát egy magyar átlag családhoz képest tényleg ilyen szempontból nem élünk rosszul. És a legtöbb osztálytársam, akik amúgy nincsenek ilyen anyagi helyzetben, ők hatalmas családi házakban laknak. De akkor tényleg, ha ilyen dolgokra van pénze apukámnak, akkor miért nem költöztünk már el végre egy családi házba? Én lennék a világ legboldogabb embere, itt meg megmozdulni alig merek, mert mindent hall a szomszéd, nem hogy dobolni meg zenét hallgatni meg ilyenek..