Ahol felnőttünk vagy ahol élünk. Melyik az igazi otthonunk?

Elöször is ez a tipikus "nincs probléma, keressünek egyet" téma.

Mindenkinek magánügye, mit nevez otthonnak. A legtöbben egy párkapcsolat elején inkább még a szülöi házat (mármint ha jó kapcsolatban van a szülökkel) nevezi otthonának, egy idö múlva a közös lakást is. Erre tipikusan jellemzö az a mondás, hogy "otthonról megyünk haza".

Van, akinek élete végéig megmarad ez a felállás, meg van, aki attól kezdve, hogy elköltözött a szülöktöl, azt már nem tekinti otthonának.

Ez magánügy, ennek semmi köze sem a szülökkel, sem a párjukkal való kapcsolathoz, ebbe belekötni butaság.

Így van, az az otthon, amit otthonának érez az adott ember. De ez nem feltétlenül csak 1 lakás, ha a másikban is otthon érzi magát.

Mi 1982-ben költöztünk faluról - a nagyszülői házból - egy közepes városba, és utána bármelyik helyen voltunk, a másik helyet úgy emlegettük, hogy "megyünk haza". A falusi ház még ma is megvan, a nagyszülők már rég nincsenek. A haláluk nem volt elég ahhoz, hogy a "haza" szóhasználat kikopjon a mindennapos beszédből, ehhez még legalább újabb 10-15 évnek el kellett telnie. De még manapság, elköltözés után majdnem 40 évvel is, a szüleimmel beszélve becsúszik néha, hogy "haza" megyünk. Pedig azt már rég nem érezzük otthonunknak, viszont a magunkénak érezzük továbbra is, él a tulajdonosi szemlélet.

Sohasem gondoltam volna, hogy már ebbe is bele lehet kötni.

Gyanítható, hogy ez a kapcsolat sem lesz hosszú éltű.

A testvérem 40 éve él külföldön és a mai napig ha jön Magyarországra, azt mondja, hogy megyek haza!

Aztán amikor lejár a szabadsága, akkor megy haza, egy másik országba.

The home is where the heart is.

Nekem az az otthonom ahol lakom, ahol alszok, ahova hazamegyek munka utan.

Miota elkoltoztem azota csak 1szer voltam a szuleimnel mert kulfoldon elek.

Fura volt a hazuk, teljesen mas es nem ereztem annyira kenyelmesnek, pedig ott nottem fel.