Annyira kilátástalannak tűnik a helyzet, ti hogy tudtatok egyről a kettőre lépni?
26 éves vagyok, 3 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, mindketten otthon lakunk még, pedig már nagyon össze költöznénk. Annyi pénzt teszünk félre,amennyit csak tudunk, mind a kettőnknek van 20ezres fundamentája. Tudom, az albérlet kézenfekvő megoldás lenne, de az valahogy olyan penzkidobasnak tűnik, fizetsz évekig akar több száz ezret, és megsincs kb semmid. Ráadásul szeretnénk gyereket, és nem a bizonytalanba, hanem a mi saját házunkba, de ez ma már luxus, és szinte lehetetlen elérni.
Otthon már úgy érzem megfulladok, nem tudom normálisan elpakolni a cuccaimat, nem tudok egy képet kirakni, nem választhatom ki az öblítő illatát, egy fél ruhásszekrénybe tudok pakolni.A rokonomat, akivel lakom nagyon nagyon szeretem, de már annyira a magam ura lennék. Úgy érzem 26 évesen sehol nem tartok, és így is van, hiába szövögetek nagy álmokat.
Bizonyára hitelt kell majd felvenni, de ahhoz is kell önerő, kellenek bútorok, annyi pénz...
A fizetesem átlagos, szeretem a munkámat, idővel magasabb szintre szeretnék lepni, de az meg messzebb van. A párom jól keres, de ma már ez sem elég.
Ti hogy tudtatok elindulni, otthont teremteni?
Mi vidéken vettünk házat, és hitelt vettünk fel. Vidéki házra volt annyi önerőnk, hogy megtudtuk venni.
Még ágyunk sem volt. Matracon aludtunk hónapokig, de hidd el nekem, nagyon jó volt. Szép lassan vásárolgatunk össze mindent. Budapestiek vagyunk, oda is vágytunk vissza. Nemrég adtuk el a házunkat amiért annyi pénzt kaptunk ami újra elég önerőnek, és újra hitelt vettünk fel ( a régi lejárt már régen), így most Budapesten tudtunk venni egy szép kis lakást. Hát így. Persze voltak lemondások, megszorítások, de legalább együtt voltunk, és mindent mi szereztünk meg.
Lehet hogy penzkidobás, de min. Egy év együttélés nélkül senkivel nem vennék közösen, hitelre vagy nem hitelre házat.
Én egy lepukkant házat vettem, aztán kb 3 év alatt újítottuk fel a párommal. Szep lassan, ahogy pénzünk volt.
Mi úgy, hogy szüleimmel eladtuk a családi lakást, amiben felnőttem, és két fele akkorát vettünk az árából.
Most 40 milliót ér az egyik kislakás és 45-öt a másik, a következő ingatlanpiaci idényben, tehát tavaszra meghaladják a 90 milliót együttesen.
Én is a külföldi munkát javaslom nektek, sőt, ezzel az is megoldódna, hogy még nem éltetek együtt. Olyan munkát nézzetek, ahol fizetik a szállást, mert úgy éri meg igazán, és akkor tudtok lakni egy szobában.
Egyébként nézőpont kérdése, hogy mi a kilátástalanság, neked pl. van egy hosszú kapcsolatod, ez sem mindenkinek adatik meg. Szerintem normális kapcsolatot nehezebb összehozni, mint egy lakást (utóbbihoz csak idő kell, szerencse kevésbé), szóval ne búslakodj annyira. 🙂
Itt nem az a kérdés, hogy más hogyan teremtett otthont, hanem, hogy a vőlegényed hogyan képzeli az otthonteremtést. Ha gyermekeket is terveztek, akkor ebben is támaszkodnod kell a párodra. Egy férfi feladata a családban a háttér megteremtése. Persze tudom, hogy kétkeresősek a családok, de attól még a férfiaknak van adottságuk ennek az átgondolására. Ha nem akarsz mindig, minden problémát egyedül kezelni, akkor adj teret a párodnak olyan dolgokban amiben kifejezheti a férfiasságát, ami igazán felkészíti a családapa szerepre. Ehhez az is szükséges, hogy biz benne és biztasd erre!
A szeretet minden akadályt legyőz.
Úgy hallottam, hogy a babaváró hitelt a bankok különböző feltételekkel nyújtják, érdemes több helyen érdeklődni.
Mindenképpen éljetek együtt, mielőtt a gyerekvállalásba belemennétek. Akár egymásnál most, akár albérletben.
Össze kell rakni a megtakarításaitokat és kifizetni egy önerőt. Más lehetőség nem igazán van, ha nincs segítség. Nekünk így lett. Minimális önerővel kicentizve. Nem mondom, hogy nem fájt a fejünk abban a félévben, amíg lenem ment a papírozás, a hitelbírálat, a kiutalás, az újabb papírozás, majd az albérlet és a törlesztő párhuzamos fizetése, felújítás, aztán kb. egy év bútorvásárolgatás, stb., de ma már azt mondom, hogy minden nehéz percet megért a döntésünk.
Másfél éve élünk ebben a lakásban, mostmár fél éve úgy teszem le a hátsómat a kanapéra, hogy otthon vagyok. :) Minden összejött, amit szerettünk volna és ezért bizony anyagilag néha vért izzadtunk a megelőző egy évben.
Fel kell készülni, hogy alacsony költségvetéssel embert és kapcsolatot próbáló történet lesz az ingatlan vásárlás, ellenben nagyon nagyon jó élmény. Mi nagyon sokszor azon kaptuk magunkat, hogy egymással veszekszünk a semmin. Csupán mert elfáradtunk. Előfordult, hogy kimondtuk, kár volt megvenni a lakást, ha nem tudunk normálisan viselkedni egymással. Nehéz időszak volt, pedig mi viszonylag jól kereső páros vagyunk, de túlvagyunk rajta és erősebb a kapcsolatunk, mint valaha. :)
Mi hogy tudtunk elindulni? Hát, kérlek szépen, ez manapság káromkodásnak hat! De ha akarod, mesélek róla.
Nem nulláról, hanem mínusz egyről indultunk. Szó szerint semmink sem volt, csak a ruhánk, amiben eljöttünk otthonról. Kanalat, tányért a kórház étkezőjéből "kölcsönöztünk". Olyan albérletben laktunk, hogy reggelre befagyott a víz a pohárba, ha este 10-kor már nem tudtam hátraverekedni magamat a derékig érő hóban az olajoshordókig. Reggel egy órás gyalogtúra volt a munkahelyet megközelíteni, és este ugyanannyi vissza.
Na és? Kit izgatott? Fiatalok voltunk, bizakodóak, és nem utolsósorban szerelmesek. Mindent megoldottunk, és mindenünk meglett. Nem azonnal, nem ölbe tett kézzel, de meglett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!