Mikor érezted először az újonnan vásárolt hazadban/lakásban, hogy otthon vagy?

Nemm emlékszem pontosan, de pár hét kellett hozzá az biztos. Ráadásul a költözés után 2 napig egyedül voltam (szülőktől költöztem, testvérek is otthon voltak még, jó volt a viszony, szóval nem örültem, hogy megszabadultam tőlük végre), na az sz@r volt. Emlékszem, első este ültem az üres lakásban, nagyon magányos voltam és baromira sajnáltam magam, hiába beszélgettem neten barátokkal. A lakást teljesen én választottam, rendeztem be, mégse éreztem magaménak. Aztán jöttek látogatni, ott aludni barátok, tesóim, kb.2-3 hétig sokszor volt valaki nálam. Az sokat segített.

De te sem vagy egyedül, az nagy könnyebbség szerintem. Esetleg próbálj meg pár új dolgot venni (apróbbakat is elég),amik nagyon tetszenek, hátha attól kicsit hamarabb megszereted. Nekem az is segített, hogy vettem ilyeneket, hogy új tükör a fürdőbe, ami már régóta tetszett, olyan dísztárgy, amit a szülői házban lévő szobámba nem vettem meg, mert felesleges volt,stb.

Nekem minden költözés ilyen volt. Amikor a szüleimtől a koliba mentem is levert voltam, aztán amikor albérletbe költöztem sem éreztem túl jól magam és amikor a sajátunkat vettük sem. Hozzájárul az is, hogy mind más környék volt, így nem csak a lakáshoz kellett hozzászokni, de a környékhez is. Mit hol találok, hol tudom megvenni, hol van orvos, stb. Általánosságban nálam kb. egy év az otthonérzet kialakulása.

A saját lakásunk megvásárlása hihetetlen boldogsággal töltött el. Egy januári napon költöztünk be, ültem a zsákok között első éjjel és csak néztem, hogy úristen, ez kellett nekünk? Magunknak újítottuk fel, olyan az elrendezése, a színe, amilyet megálmodtunk. Első látásra beleszerettünk és mégsem jött az otthon érzet. Nagyjából egy év kellett, hogy komfortosan érezzem magam a környéken és a lakásba belépve is elárasszon az otthon nyugalma. Kb. egy év alatt sikerült teljesen bebútorozni is, értem azt a kölcsön, illetve használt bútorokat újra cseréltük és mostmár tényleg olyan, amit megálmodtam. Most 2 éve lakunk ott és őszintén kettyósnak érzem magam, amikor csak ülök, nézelődök és boldog vagyok, hogy olyan lakásban lakhatunk, amilyet kezdésnek megálmodtam anno. Én érzékenyebb vagyok ezekre. A párom meg hülyének nézett emiatt.

Én egy-két hónappal a beköltözés után egyszercsak zsigerből azt gondoltam, mikor hazaértem egyik délután, hogy "Végre itthon!" Előtte mindig úgy emlegettem, hogy megyek "a lakásba." Ettől kezdve éreztem az otthonomnak.

Költözésben tapasztaltabb kolléganőm tanácsa volt, hogy az első héten minden dobozból ki kell pakolni, különben évekig úgy fog maradni.