Hol készíttethetek asztali körfűrészhez vázat?

Először is el kell dönteni mi a célja gépnek. Sémák természetesen nincsenek, mint ahogy egy ilyen képlékeny formájú alkatrészhez sincs.

Ha csak tűzifa darabolásra akarod használni, akkor asztalnak elég egy zártszelvény keret, kimerevítve rácsosan. A tetejére meg egy masszívabb pléhlemez (1,5-2,5mm) A lap helyét kivágod flexxel, persze szélességben bővebb ráhagyással, mert kihajolhat a lap, tűzifánál pláne és ugye nem akarjuk hogy beleverjen a lemezbe. Mivel nincsen pontossági követelmény, kár vele többet foglalkozni.

Ha pontos, asztalos jellegű munkára szánod, akkor termesztésen jobb kivitel kell. Asztalnak legjobb az öntvény lemez 15-25mm vastagságban. De mivel öntvény lemezt nehéz szerezni, ezért megteszi az acél is. Alumíniumnak nem látom értelmét, mert drága is és könnyen sérül, csak súlyban nyernél vele. A lemez megmunkálásáról annyit, hogy ugye érdemes körbemaratni méretre, a tetejét pedig, ahol csúszik az anyag, gyalultatni, vagy síkköszörültetni.

Itt megint két ágra válik a téma, mert nem mindegy, hogy csak sima asztali körfűrészről van szó, vagy formatizálóról.

Ha sima kivitelről beszélünk, akkor először egy nagyobb szélességű hornyot érdemes marni a lap pozícióján (kb. fele mélységben), majd ugyanazon pozíción egy kisebb szélességű horonnyal áttörni az anyagot, így keletkezik egy váll. Erre azért van szükség, mert a kihajlás itt is szóba jöhet. A szélesebb horony méreteinek megfelelően kell csinálni egy alumínium, vagy műanyag betétet és akkor szépen megül a vállon, úgy hogy szintben van, két süllyesztett fejű csavarral pedig lehet rögzíteni. A betéten az áttörést (ahol a lap futni fog) lehet elég passzosra csinálni, fűrésztárcsával, esetleg kiszikráztatni (ha fémről van szó). Ha dönthető a fűrészlap, akkor termesztésen azt is figyelembe kell venni, mind a betét, mint az áttört horony marásakor.

Formatizálónál elég a fix asztalon megcsinálni az előbbieket, természetesen csak egy fél horonnyal és fél betéttel. A formatizáló asztalra nem kell semmi, mert az a mozgás miatt úgyis távolabb van a laptól pár mm-el.

Aztán persze beszélhetnénk itt még a hasítóékről, elővágóról, de szerintem az oldal keretein belül elég ennyi.

Ahhoz meg, hogy hol vitelezik ki, nem nagyon tudok hozzászólni, mivel gondolom avval nem lennél előrébb, ha esetleg az ország másik végéből ajánlanék egy műhelyt. Az első verzióhoz elég egy lakatos, a másodikhoz forgácsolóműhely kell, nagy gépekkel, mert azért egy körfűrész asztal nem fér el minden marógépen.

Arra azért felhívom a figyelmedet, hogyha mindent bérmunkába kell megcsináltatni, akkor valószínűleg jobban jársz ha veszel egy használt gépet. Terv mindenesetre legyen, ha te csinálod akkor is, mert anélkül nem lehet normálisan dolgozni.

A meghajtást érdesebb hosszbordás szíjjal csinálni, az jobban bírja a kis rádiuszban való hajlást és nagyobb nyomatékot tud átvinni. Ez azért fontos, mivel a felső szíjtárcsa a lehető legkisebb kell legyen, hogy jól ki lehessen használni a lap vágásmélységét.

A szíj:

[link]

A felső tengely:

[link]

[link]

Itt ugye látszik, hogy a szíjtárcsa és a tengely egy anyagból van, szintén a helyspórolás miatt.

Egy kép a puha betétről az előző hozzászólásomhoz:

[link]

A párhuzamvezetőhöz pár ötlet:

[link]

[link]

[link]

Ez a csöves megoldás a legjobb és legegyszerűbb szerintem. Ha az asztal méretre van marva és pontosak a derékszögek. Valamint a fűrészlap merőlegessége is pontos, akkor a csövet az asztal széléhez elég beállítani egy merőórával.

Végül a lap magasságának állításához is pár ötlet:

Itt két köszörült tengelyen mozog a konzol:

[link]

Ennél két lineárral oldották meg.

[link]

Egy lengőkaros megoldás:

[link]

Ezen kívül meg lehet oldani a hagyományos fecskefarkas csúszóvezetékkel is. Arról sajnos most nem találtam képet.

A hordozhatóságról nem tudok sokat mondani, de egy 2,2-es 3f motor magában 30-35 kg. Egy acél asztallap ami vastagabb 50kg is megvan és akkor még egy halom alkatrészt nem számoltunk ugye. Könnyű semmiképp nem lesz, a gyári spéci aluöntvényekkel nem lehet házilag felvenni a versenyt.

A puha betéthez rossz linket tettem, ez a jó:

[link]

Nehéz lenne megmondani, hogy melyik megoldás az egyszerűbb. Ez sokban függ a tervezéstől és a kivitelezési lehetőségektől is. Nyilván mindkettőt lehet egyszerűbbre és bonyolultabbra is tervezni. Első gondolatként ami eszembe jutott, hogyha az asztal mozogna azt 4 helyen kellene alátámasztani és ugye 4 csúszóvezetéket sokkal nehezebb pontosan beállítani egymáshoz mint kettőt. Esetleg ha csak 2 helyen lenne alátámasztva az asztal, az is egy lehetőség, de akkor annak a kettő felfüggesztésnek bivalyerősnek kéne lennie. Gyári megoldásként mindenesetre mozgó asztallal még nem találkoztam.

Az asztal áráról, példaképpen tételezzünk fel egy 800*800*20-as lemezt.

Acélnál ez kb. 100,5kg és 34k-ba kerül

Alu esetében kb. 34,5kg és 69k-ba kerül

A gyári megoldások ennél természetesen könnyebbek tudnak lenni, mivel nem kell a 20mm vastagság mindenhol, de ugye ott egyedi öntvényekről beszélünk, nem lemezből dolgoznak.

Az is egy járható út hogy egy vékonyabb alu-lemezt kimerevíteni, a felfogatási pontokon pedig egy-egy nagyobb tömböt beiktatni, hogy legyen a felfogató meneteknek mélysége. Majd hegesztés után készre maratni, mert ugye a hegesztés össze-vissza elhúzza. De a sok hegesztés meg darabolás miatt kétlem hogy árban ez kedvezőbb lenne.