Kell-e / lehet-e forrasztani a 230V-os bekötéseknél?

Szóval bekötsz valamit egy sorkapocsba (azaz szorítós kötésbe, mert itt arról volt szó, hogy ott kúszik), akkor összeforrasztod a sorkapcsot meg a vezetéket???

Erre a trógerségre nem találok szavakat... Akkor meg miért nem sodord simán, és ónozod össze? Minek a sorkapocs?

Ez legalább akkora trógerség, mint ami a hálószobám csillárjánál van (használt ingatlan): 3 vezeték, barna, kék, zöld-sárga, 1 kör.

Na mit kapcsol a kapcsoló? Nullát, véletlenül sem a fázist.

És min jön a fázis??? Persze, hogy a zöld-sárgán...

"És min jön a fázis??? Persze, hogy a zöld-sárgán..."

Villanybojlerhez 2 zöld-sárga, 1 barna. Barna volt a nulla. ÉMÁSZos villanyszerelőtől vettük a házat.

Szó sem volt sorkapocsról,általánosságban állítottad hogy kúszik vagy mit csinál (ilyen hülyeséget,ezt honnan szedted?).

Sorkapocsban legfeljebb az érvéghüvelyt forrasztod a vezetékre,miután azt jól rányomtad.Biztosabb a halálnál is.Vannak gyárilag elő-ónozott érvéghüvelyek és csatlakozósaruk a könnyebb forraszthatóság végett,akkor azokat a hülyéknek gyártják mi?

Sima vezetéktoldásnál egyértelmű,hogy csak forrasztunk.Tíz évig forrasztottam ónnal meg ezüsttel hatalmas transzformátorokat napi nyolc órában és hidd el nem kúszott semmi,de ha neked kúszik meg kilazul akkor ne vegyél pákát a kezedbe az lesz a legjobb mindenkinek.

Idézd már, hogy hol állítottam !általánosságban!, hogy kúszik??? Sehol.

Ha egy anyagot folyáshatára fölötti feszültséggel terhelünk, akkor az lassan, de folyamatosan próbál úgy helyezkedni, azaz kúszni, hogy csökkentse a belső feszültségét. Ez ónra ez jellemző, a rézre nem (sokkal magasabb a folyási feszültsége, mint amit az összeszorítással okozunk), ezért amikor a felónozott vezetéket sorkapocsba befogod, vagy sarut nyomsz rá, akkor idővel (évek) kikúszik a szorítás síkjából, ezért csökken az összenyomó erő, nő az átmeneti ellenállás, melegszik, stb.

Ezért !szorítós kötésnél! sosem ónozunk.

Az ónozott érvéghüvely sem azért ónozott, hogy könnyű legyen forrasztani, hanem azért mert a huzal elemi szálának és a rápréselt sima érvéghüvely találkozása 1-1 vonali érintkezést ad ki, ami elég kicsi felület, ezt lehet megnövelni azzal, ha pár 1/100 mm vastag ón réteg van a hüvelyen, ez az ónréteg a préseléskor teljesen kinyomódik az elemi szál és a hüvely közül, de a vonali érintkezésen túl még ott van az elemi szálak közé bepréselt ón, ami növeli a kontakt felületet. Hogy ez a minimális mennyiségű ón a továbbiakban kúszik, azért nem lényeges, mert a mechanikai feszültséget nem az ón veszi fel, hanem a réz, az ón csak töltőanyagként van jelen.

A kérdés egyébként is a háztartási villanyszerelésre vonatkozott, azaz a villanyóra és a végpontok között, ott nem szabályos a forrasztás. De nyilván valóan készüléken belül (legyen az egy trafó) bevett szokás, de ott sem a szorítós kötéseknél.

Csak az utolsóra reagálnék.

Idézem a jelzőket: “ostoba, hülye, idióta, dilettáns”. Na most lehet fikázni a másikat és személyeskedni ha nincsenek érvek, de attól még nem lesz igazad. Először is a kollega nem sorkapocsról beszélt, hanem önálló forrasztott kötésről. Ha te rendelkeznél a minimális tudással, akkor nem dobálóznál az ón olvadáspontjával, hiszen tisztában lennél vele, hogy a forrasztóón egyéb fémeket és folyatószert is tartalmaz. Ebből következően pedig a műveleti olvadáspontja általában némileg alacsonyabb, a terhelhető olvadáspontja pedig jóval magasabb a tiszta ónhoz képest.

Az úr például ezüst tartalmú forraszanyagról beszélt, az ezüst olvadáspontja pedig 961,8 Celsius fok, mégis értelmetlen önállóan dobálózni ezzel az adattal. Egy átlagosnak mondható Sn60Pb40 SW26 folyatószerrel ellátott forraszanyag is tartalmaz kis mértékben egyéb fémeket is annak ellenére, hogy ez a nevéből nem derül ki egyértelműen. Pl. együttesen a következőket: Sn, Pb, Sb, Bi, Cd, Cu, Au, In, Ag, Al, As, Fe, Ni, Zn.

Egy ilyen átlagosnak mondható forraszanyag a vita szempontjából lényeges tulajdonságai a következők:

Olvadáspont (tehát a minimális bedolgozási hőmérséklet) 183/190 C fok, hővezető képesség 49 Watt/méter-kelvin, keménység 16 HB (Brillnel-keménység), a javasolt maximális üzemi hőmérséklet pedig 340-420 C fok! a forrasztás minőségétől függően.

Tehát egy megfelelő minőségű és keménységű forrasztás, a megszilárdulást követően nem fog neked kiolvadni 232 C fokon. Ennél jóval magasabb a terhelhetősége.

Ellenben a villanyszerelésben annyira kedvelt szigetelőszalag például csupán 80 C fokig használható biztonságosan. Szóval figyelembe véve, hogy mennyi kókány megoldással találkozhatunk a legtöbb lakásban, bátran kijelenthetjük, hogy nem valószínű, hogy egy szakszerűen kivitelezett forrasztás lenne a hálózat gyenge, balesetveszélyes pontja. Előbb várható túlmelegedés egy rosszul bekötött sorkapocsnál vagy dugaszoló aljzatnál.