Miért mondják azt sokan, hogy nem jó egyedül lakni?

Én egyedül lakok, megvan bennem mindkét oldal, mindkét érzés.

Azaz, baromi jó hogy saját szabályaim szerint élek, senki nem dörömböl az ajtón ha a wc-n ülök, vagy éppen már 3/4 órája fürdök és a kádban ülve nézek egy filmet. Stb.stb.

De benne van a másik oldal is, pl. mennyivel jobb valaki társaságában megnézni azt a filmet, együtt vacsorázni valakivel, a reggeli kávét együtt inni, közben megbeszélni a napot...

Mondjuk, szerencsére ezek a hiányérzetek elég ritkán törnek rám, 80%-ban inkább élvezem.

Előny: Amiket leírtál.

Hátrány: Magasabb rezsiköltség, több házimunkát kell végezni.

De egyébként egyetértek abban hogy jobb egyedül lakni.

Mások az emberek. Vannak magányos farkasok, vannak társas és alkalmazkodóképes lények, s van a normál ember, aki nem szeret mindig egyedül lenni, de egyrészt ott a munka, haverok, miegymás, másrészt nagyon nem mindegy, mennyire passzolsz azokhoz, akikkel élsz.

Amikor idegenekkel laktam, ritkán volt gond, mert erősen el voltunk szeparálva, alig láttam őket s nem zajongtak, s valahogy a konyha és fürdőszoba terén is ritkán volt ütközés. S ami a fő, ez ideiglenes volt.

Ma már saját házam van s most már kell is ez. De egy velem nem összeillő emberrel így sem tudnék együttélni. Ha valaki 25 fokot akar télen, én pedig 21-et (egyszer ez volt a helyzet idegenekkel, iszonyú volt), akkor gond van, mert én haldoklom a 25-ben s még fizessek is érte keményen... Brrr.

Idegenekkel együtt lakva is felvihetsz magadhoz bárkit... Legalábbis nálunk mindig így volt. A szobában akkor takarít az ember, amikor akar, csak a konyhát, fürdőt ne hagyja szanaszét, ez nem nagy dolog.

Nagy hangerővel metált üvöltetni a hangfalakból éjjel pedig egy saját tulajdonú lakásban sem megengedett...