Ki az aki "tartott" attól, hogy milyen lesz majd amikor elköltözik otthonról? Attól, hogy hogyan fogja megállni a helyét?

Én is most fogok elköltözni itthonról.

Nem félek ezektől a feladatoktól. Nagyon finoman főznek a szüleim de örülök annak hogy most már magamnak fogok abból a szempontból hogy így kevesebb adagot és egészségesebb ételeket csinálhatok, amit én választok ki, mert fogyni szeretnék. :)

Itthon természetesen nem kezdtem el magamnak mert ők nekem is számolták az adagot mindig, ne menjen kárba és ne bántsam meg őket azzal hogy elutasítom. Meg persze ez is olyan mint a mosás, takarítás, hogyha nem szorulok rá hogy én feladatom legyen, akkor itthon még lustább módban vagyok. :D

Szóval én úgy állok hozzá hogy a lakáson belül magabiztos vagyok, minden menni fog. Inkább az ajtón kívüli világon aggódom, hogy milyen lesz a budapesti élet, milyen nehézségek és alakok fognak szembekerülni velem.

"Amikor nem a születeid főznek, mosnak rád, takarítanak stb."

Az alap főzés nagyjából olyan tudást igényel mint lehúzni a wc-t. Egy rizst, tésztát, húst, tojást bárki el tud készíteni kis gyakorlással. A mosás szintén annyiból áll, hogy bedobod a ruhát a gépbe, megtörténik a csoda majd ha lejárt kiteregeted. Max vasalni kell, de az sem atomfizika. Takarítani meg evidens hogy takarítok magam után a szülőkkel élve is.

Mondjuk én ezeket addig szerettem csinálni míg egyetemistaként sok szabadidőm volt. Most hogy dolgozom szinte elmosogatni sincsen kedvem, takarításra meg lakótárssal fizetünk egy takarítót, kb 1500/hó plusz költséget jelent így, annyit megér.