Nem gáz így albérletet keresni?

Eléggé inkorrekt ez a lakótársakkal szemben is, hiszen mire megismernek, megszoknak, kezdhetik előlről a lakótárs keresést, ami elég sok időt és energiát vesz el mindenki életéből. Vélhetőleg ki tudnák adni olyannak, aki hosszú távra tervez.

Esetleg fel lehetne vetni, hogy csak rövidebb időre lesz jó a lakás, mert akkor tudják előre mire számíthatnak.

Akkor nincs gond, ha nekik is megfelel így. Csak neked lesz több meló, kétszer költözni rövid idő alatt.

Ez a szobatárs dolog egyébként is teljesen ideiglenes megoldásnak tűnik, hisz teljesen megszűnik a magánszféra és nagyon tudni kell alkalmazkodni egymáshoz. Szerintem közeli barátokkal vagy barátnőkkel még működhet is, idegenekkel nagyon nehéz. Én is rá voltam szorulva egy ideig, hogy egy szobában lakjak egy lakótárssal és átjárós szobábkban lakjunk, de nem tudom, hogy bírtam ki. :) Mondjuk húsz évesen talán jobban tudtam alkalmazkodni, és bíztam abban, hogy hamarosan jobban alakul csak kicsit kell kibírnom...

Szerintem azokban az esetekben kibírható, ha hétvégente hazautazik az egyik fél és csak pár napot kell együtt tölteni.