Kiadó családi ház a Wekerletelepen?

Az ultrák szurkolók, nem huligánok, a "sima sálasok" pedig csak a nézők. A szurkolói szubkultúra egy teljesen más világ, amit a “sima sálas” úgysem ért meg, ezért már nem is állunk le velük vitatkozni, mert nem érdemes. A "sima sálas" kijár a meccsre, és nem, nem lenget zászlót, maximum egy apró drapi van nála, amit talán egy szemfüles fotós észre vesz, de érdemben nem tesz hozzá a hangulathoz. Hő-örög a sz-r foci és a magas jegyárak miatt, meg úgy általában minden miatt, miért nincs sör UEFA-rendezvényen, miért hideg a szendvics, miért van sor a mosdóban, stb. Viszont nem jár idegenbe, ha leesik pár fokot a hőmérséklet, akkor nem megy ki magyar bajnokira, rosszabb esetben amúgy sem, hanem inkább leül a tévé elé és megnéz egy spanyol vagy angol bajnokit, és könnybe lábadt szemmel áll fel a fotelből, hogy igyon egy újabb doboz sört, mert kikapott a kedvenc külföldi csapata, amelyhez általában semmilyen kötődése nincs. De egyet soha nem szabad senkinek elfelejtenie: a körúton vonuló több tízezres tömegnek a nagy része nem lesz itt, és a végén úgyis csak mi maradunk erre a sz-r focira, az MLSZ kib-szásaira, a lélektelen játékra, az andorrai meccs utáni Romkertben bulizó játékosokra. Megfizetjük a magas jegyárat, a hazai meccsekre egész stadiont beborító koreóval, hatalmas drapériákkal és zászlókkal készülünk, napokkal korábban indulunk külföldre, ha éppen ott játszik a csapat, pedig általában a győzelmi esélyeink a nullához közelítenek, várjuk a végtelen túrákat, a találkozást a barátainkkal, a tombolást az idegenbeli meccseken a lelátón, a fáradt hazafelét, amikor öten osztozunk egy szendvicsen, sörön vagy egy szál cigin, a következő megállót a benzinkútig, mert már mindenkinek nagyon kell h-gyoznia, és azt is, hogy minden túra végén elmondjuk, hogy mennyire imádunk túzázni járni, és a következőre is biztosan jövünk (csak hát azok a k-rva meccsek ne lennének).