Igaz, hogy az USA-ban a legtöbb ember csak bérli a házát, még családi házat is?

Itt Németországban is így van.

Azért, mert sok esetben olcsóbb, mint a kölcsön vagy hitel, valamint mert nincsenek röghöz kötve, gyakran költöznek munka, egyéb lehetőségek után nagyobb távolságokra is.

Az ő kultúrájukra jellemző a mobilitás és a változásokra való nyitottság. Általában 7-8 új szakmát is megtanulnak egész életükben.

Nem rendkívüli, hogy új munkát, vagy (pld nagy, több államban jelen levő cégnél) új beosztást egy másik városban találnak, és a mobilitásra készség nagy versenyelőny az amcsi cégeknél.

Aztán fontos tényező még, hogy az egész ország lényegében egységes kultúrájú, többségi vallású, nyelvű, stb... így az ilyesmi sem akadályozza, hogy az új helyen bárki gyorsan és zökkenőmentesen beilleszkedjen. (Gondoljunk a franchize rendszerű vállalatokra, gyorséterem- és szállodaláncokra, amik gyakorlatilag amerikai találmányok. Jellemző rájuk, hogy bármelyik boltjukba bemész, ugyanaz a kép, hangulat, ugyanolyan bútor, egyenruhás alkalmazottak stb fogadnak, hogy a kedves vendég náluk bárhol a világon otthon érezze magát.)

Van még valami, amiről ugyan nem politikailag korrekt dolog írni, de többek elmondása szerint akkor is igaz. Van az amerikai népességnek egy széles rétege, akik dolgoznak, értéket termelnek, tanulnak, fejlesztik magukat. Ezek arra tendálnak, hogy ahol van munkalehetőség, oda mobilizálódnak, és ezzel fellendítik a helyi gazdaságot és megteremtik a jólétet.

Aztán van egy másik réteg, amelyik a már meglévő viszonylagos jólétet használja ki. Ezek kvázi mennek a dolgozó néprétegek után, szintén letelepednek a jól menő gazdaságú városokban. Kihasználják a jóléti társadalom ingyen hozzáférhető előnyeit, a dolgozók adójából segélyeken élnek, stb...

Mindaddig, amíg kellőképpen fel nem hígul velük a helyi népesség annyira, hogy nem termel elég értéket a kiemelten magas jóléthez, -- főleg azok számára elfogadható színvonalon, akik viszonylagos anyagi biztonsághoz vannak szokva, és ezért tenni is akarnak, akik tehát jellemzően az első csoport.

Ekkor egy bizonyos pont után a dolgosabbak kénytelenek továbblépni, újabb területen újabb értékteremtő munkát találni, betanulni erre, dolgozni az új munkakörben, stb és kezdődik az egész elölről.

Elnezest, de a fenti valaszolok közül lakik valaki is az USAban? kben én ugy tudtam, hogy a népesség jelentös része (középosztály v. a fölött) saját családi házban lakik a kertvárosokban, csak éppen hitelre. Jogilag az övé, amig tudja fizetni senki nem teszi ki onnan. Ha elveszíti a munkáját, esetleg eladja.

Nemetországban(ahol mostanáig éltem) valóban a bérlés az elterjedtebb. Talán kultúra kérdése is. Nnameg a pénztárcáé is, egy közepesen keresö diplomás pár berlinben talán ha a nettó fizetése 1/4ét költi lakásra (Sztem havi 1000EUR alatt már jó lakást lehet kapni rezsivel) - szóval csökken a kényszer a lakásvételre, ami persze bonyolult és sok pénz kell hozzá.

De kulturális kérdés, biztos, hogy délen (bajorországban, pláne Szászországban ("schaffe, schaffe, Häusle baue") inkább szokás tulajdonban lakni, mint északon.

Talán demográfiai kérdés is, elöregedö társadalmakban mint a magyar(ide nincsen bevándorlás!), inkább maradnak a lakások üresen (mint nálunk is: most éppen nagyon örülök neki...), de lehet, h az elöregedésben mutatott különbség MO és NO között a lakáspiacon azért nem érzékelnhetö...

Én csak kerek egy évet töltöttem az USA-ban, de elég sok amerikai barátom van azóta is...

Igen, Németország az más. Ott már akkora hiteleket halmoznak fel, amit matematikai bizonyossággal nem fognak tudni visszafizetni. Az ország jellemzően hitelekből él.

(És igen, Németországban is töltöttem valamennyi időt, összességében talán többet is mint az USA-ban.)

"schaffe, schaffe, Häusle baue" az "schaffa schaffa Häusle baua" :)

Amúgy én BW régióban élek, és itt is elterjedt az albérletezés, lévén hogy 250-300.000 euró alatt nem lehet szinte házat építeni, és azt azért itt is elég nehezen szorítják ki sokan (vagy a törlesztőt rá).