Hogyan érhetném el, hogy a párom "haverja" jövőre elköltözzön? Nem lakhat örökké velünk. (hosszú)
4 éve lakom albérletben, több helyen is laktam, sok különböző lakótársam volt már. Aztán a páromnak lett egy lakása, ahova én is beköltöztem, ennek immár másfél éve. Csakhogy itt nem ketten lakunk. Egyetemisták vagyunk még egyébként. 3 szoba van, ebből a nagyban lakunk ketten, a másik kettőben egy-egy lakótárs: egy fiú és egy lány. A lány csak pár hónapra költözött be, meghatározatlan időre. Vele is vannak gondjaim (rosszul használta a wc kefét, és fertőzést kaptam emiatt, meg folyton búgva énekel), de tudom, hogy legfeljebb ebben a tanévben kell elviselnem, utána úgyis elköltözik.
A nagyobb bajom a sráccal van, nevezzük most "Lajos"-nak. Ő már azóta együtt lakik a párommal mióta elkezdték az egyetemet. (előtte nem ismerték egymást) Egy szakra járnak, évfolyamtársak. Mondjuk úgy, hogy "haverok", a viszonyuk barátságnak nem nevezhető, teljesen más emberek, más értékrenddel, csak azért vannak jóban, mert együtt laknak, és csak felszínes dolgokról beszélgetnek.
Na most, a párom idén már diplomázni fog, Lajos viszont még a képzés felénél sem tart annak ellenére, hogy elvileg évfolyamtársak, és ő ezzel a tempójával még évekig egyetemre fog járni. Én viszont szeretném, ha jövőre elköltözne végre, mert szeretném, ha ő és a csaj helyére a jövőre elsős húgom és a barátnője költöznének.
Lajossal ugyanis több problémám is van.
Egyrészt rettenetesen igénytelen. Nem takarít, maga körül egyáltalán nem, esetleg néha beveti az ágyát, a konyhában néha, azért, hogy ne haragudjak (ezt mondjuk értékelem). Kb. kétnaponta azért fürdik, de nem használ dezodort, és erős testszaga van, ami gyakran belengi az egész lakást. Nincs fogkeféje, és nincs is igénye rá, hogy legyen. Soha nem csukja be az ajtaját, még éjszakára sem, így az embernek olyan érzése van, mintha folyamatosan figyelnék. Egész nap semmit nem csinál, csak fekszik, gépezik meg alszik, nem tanul, és ha unatkozik, akkor magában iszik.
Velem egyébként rendes, de nem szeretnék örökké vele lakni. Márpedig most úgy tűnik, hogy örökké suliba fog járni, és örökké nálunk kell, hogy lakjon... A párom ugyanis sajnálja, mert nincs egyetlen haverja/ismerőse/barátnője se rajtunk kívül (mivel egész nap itthon ül), és, hogy hová menne szegény. Egy évig az egyik kis szobában laktunk ketten, ő meg a nagyban, mert nem mertünk szólni neki, hogy jó lenne cserélni, merthogy szegény Lajos...
Hétvégi havernak jó lenne, de már nagyon unom a vele való együtt élést, mindig bezárkózom a szobába, hogy ne kelljen 0-24 egy légtérben lennem vele. Nem igazán van egyébként közös témánk sem, az értékrendünk az meg még csak halvány foltokban sem egyezik. Én szeretnék egy cicát is, de nem lehet, mert ő nem szereti a macskákat. A közös helyiségekben található tárgyakat is sokkal óvatosabban használom, mert mindig félek, hogy a lakótársak mocskos baktériumai vannak rajtuk. Rajtam kívül senki nem takarította ki pl. a fürdőt soha. De ha csinálnák is kontár módon tennék, pl. a konyhában sem szeretem ha takarítanak, mert a mosogatószivaccsal törlik le még a kukát is, pedig mindenre van külön szivacs. Annyira szeretnék már biztonságos higiénában élni a párommal. A hugommal meg a barátnőjével viszont nagyon jóban vagyunk, és ők tiszták és normálisak.
Hogyan tudnám elérni, hogy Lajos végre elköltözzön?
Huhh, hát veled sem lehet egy leányálom együtt élni...
Szerintem beszélj a pároddal, hogy ha szeretne gyereket, akkor ott vagy Te, nem muszáj egyből egy huszonéves örökbefogadottal indítani. Csak belátja ő is, hogy Lajcsi nem tartozik a családhoz, sem a jövőképedbe.
Ezt nem "elérni" kell, hanem megbeszélni a barátoddal. Ő meg majd dönt valahogy, belátása szerint.
Lehet, hogy szívesebben lakik egy csendes sráccal, akit már évek óta kiismert mint két lánnyal (plusz egy macskával), akik ki tudja, hogy milyenek lesznek majd.
A probléma megszüntetésére csak egy lehetőség van, a különköltözés. Mivel egy lakóközösségben életek, ezért szerintem az lenne a legjobb, ha elköltöznétek a barátoddal. A következők miatt:
1.) Miattad sajnos nem lesznek igényesebbek. Még ha szól is nekik, akkor sem.
2.) Mivel nektek van velük problémátok és nem fordítva, ezért szerintem nektek kell lépni.
3.) Sokkal jobb lesz külön laknotok, mert lesz végre privátszférátok, nem kell mások után/helyett takarítanotok, és nem kell más hülyeségeit elviselned.
Én azt ajánlom, hogy ti költözzetek el, mert az olyan emberre nem fogsz tudni hatni pozitív értelemben, aki huszon x évesen nem hajlandó igénybe venni a fogkefe használatát...
És ha ti mentek el, akkor van esélyetek arra, hogy nem romlik meg a viszony a lakótársakkal, akik maradnak. De ha elkezditek őket nevelni, ők sajnos azt nem fogják jó néven venni, és csak balhéznátok. Annak meg semmi értelme. Inkább maradjon a békés elköltözés.
Egy szó, mint száz, szerintem legyetek okosak, és költözzetek el ti. :)
Az a baj, hogy mi nem tudunk, és nem is akarunk elköltözni, ugyanis a lakás a barátomé. Így hát nem hiszem, hogy nekünk kellene mennünk.
Egyébként a páromat nem zavarja ennyi minden, egy-két dolog azért őt is, de engem sajnos igen. És nem az, hogy ennyire tisztaságmániás meg háklis lennék, tényleg csak egy alapvető igényességet várnék el.
Valamint egyszerűen irritálnak az ilyen emberek, akik nem csinálnak semmit egész nap, csak lustálkodnak céltalanul évekig...
Ha a barátodé a ház, akkor neki kéne kicsit tökösebbnek lennie. Valahol az az érzésem támadt az irományod közben, hogy csak azt látom TE mit akarsz... Macskát, meg a húgodat és a barátnőjét a lakásba, de mivan a pároddal? Őt megkérdezted, hogy szeretne-e együtt élni velük? Akar-e macskát? Akar-e csak csajokkal együtt lakni?
Valljuk be egy egyetemistának, pályakezdőnek nem ez az álma.
Ellenben megértem azt, hogy szüksége van a pénzre, amiből a lakást fenn tudja tartani és ha ez a srác rendesen fizet, meg még el is vannak, akkor igénytelenség ide vagy oda, gondolom a barátod bízik benne.
Én nem tudok mit javasolni, csak hogy nézd ezt egy kicsit a barátod oldaláról is, majd ha már látod az ő szemszögét is, akkor beszélj vele.
Beszélgettünk a párommal. Nyilván mindkettőnknek az majd a cél, hogy ketten tudjunk élni, de ez még sajnos nem megoldható. A macskákat ő is imádja és ő is nagyon szeretne egyet, a húgommal, pedig nagyon jó viszonyban vannak. Két év múlva, pedig az ő húga is jönne fel egyetemre, úgyhogy akkor valószínűleg Lajos már tényleg elmenne, de nem szeretnék még két évet így eltölteni...
Meg, ami iszonyatosan feldühített, hogy olyan lehetőséget is említett (az anyja találta ki), hogy majd az ő saját húga menjen albérletbe, nehogy szegény Lajosnak el kelljen költöznie! Na nehogy már Lajos érzései prioritást élvezzenek a saját húgával szemben... miért menne albérletbe, ha van egy lakásuk itt? Mondtam, hogy akkor inkább én költözök el, de ez a felvetés nevetséges.
Végül is nem jutottunk konkrét dolgokra még, hiszen még hónapokkal odébb van ez a költözősdi, de elmondtam neki a véleményemet a dolgokról, és azt, hogy mit szeretnék, de tiszteletben tartom a döntését majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!