Mi ez az albérletes csoportokban? Mikor lett ez ilyen elterjedt?

Most néztem albérletes csoportokat, 20 éves (és ez nem kerekítés), ,,saját vállalkozással” és ,,keresettel” rendelkező kisgyerekek tömkelege keresi a max. 350.000 Ft-os budai albérletet, 500.000 Ft-os dzsekiben pózolva a bemutatkozó fényképen. És nagyon nem egy darab ilyet láttam… Az emberek meg szívécskézik, likeolgatják.

Még mielőtt valaki megkérdezi: nem irigy vagyok, hanem iszonyatosan dühít. Én is 20 éves leszek, mindkét szülőm diplomás, ráadásul mérnök, nincs saját lakásunk, és a 240.000 Ft-os albérlet is csak nagyon szűkösen fér bele. (Jó, mondjuk a szüleim nincsenek együtt, de apám támogat.) Számomra az is nagyon necces, hogy anyagilag hogyan fogjuk finanszírozni az egyetemet (még nem kezdtem el), különköltözésről meg még egy minigarzonba is csak álmodozhatok. És szerintem ezzel nem csak én vagyok így.

Kérdezném én, mikor lett ez a norma Magyarországon? Honnan a csudából van ezeknek ennyi pénzük? Gondolom nem senior villamosmérnök egyik sem… Ha ez egy-két elszigetelt eset lenne, még azt mondanám, hát na, van ilyen, de hogy ez tömegével jön velem szembe, az elképesztő mértékben felháborít. Az meg méginkább, hogy a posztok alá kommentelő, hasonló véleményüknek hangot adó felnőtt dolgozó embereknek ezek simán visszapofáznak, hogy ,,há ügyesen kell dolgozni, oszt megfizetnek” (persze nulla helyesírással). Mi ez?!?! Komolyan ez lett Magyarország? És ez az általános? Ezek veszik ki a kulturáltan kinéző lakásokat, és mivel ők megtehetik, hogy kifizetik, ez tartja ilyen magasan az albérletárakat? A rendes, dolgozó, átlag felnőtt ember pedig a havi fizetése 75%-ából béreljen szobát Kőbányán a vasút mellett, ha nem örökölt lakást…?

Mi ennek az egész jelenségnek az oka, és gazdaságilag mit lehetne/kellene tennie ez ellen a kormánynak?