Miért hagyják a szülők futkározni a gyeket lakásban?
Nem tisztem megítélni, hogy ki mit csinál az életével. Nagy bajom nincs a gyerekekkel. Viszont akik albérletben élnek gyerekekkel és nem a legalsó szinten, azok bele gondoltak már, hogy alattuk is élnek emberek?
Albérletben élünk és több család /pár lakott már felettünk, de ilyet még nem tapasztaltunk. Simán hagyják több mint fél órát futkározni a gyeket, lehet fogócskáznak is apukával. Ez így mind rendben lenne, ha házban élnének és nem zavarnának vele másokat. Van nagy visítás is, hallani az egész folyosón. De az a legnagyobb probléma, hogy konkrétan bele remeg az ablak és lakás a futkározásba/elesésbe /ugrándozásba. Nem tudunk pihenni emiatt. Volt már gyerekekkel élő család felettünk néha egy egy nagyobb zaj volt de ez a mostani napi szinten akár többször is. Az ilyen családos emberek nem gondolnak bele abba, hogy ezzel zavarhatják az alattuk élőket? Vagy úgy élik meg, mintha alattuk csak a föld lenne?
Kíváncsi vagyok hasonló szituációban élők véleményére és az albérletben élő gyerekes családok véleményére is!
A gyerek úgy viselkedik, ahogyan egy egészséges, életvidám gyereknek kell.
És érthető, ha a szülők ezt hagyják, én is hagynám.
Ha te nem tudsz ilyen szintű zajokkal együtt élni, akkor egyszerűen nem neked való a társasház. Vagyis NEKED kéne családi házba költöznöd.
Elképzelhetetlen, hogy nem tud ezzel a szülő mit kezdeni? Hogy lehet ezerszer szólni, akár úgy leüvölteni, hogy a gyerek is elsírja magát, mégis csinálja legközelebb? És a szülő csak akkor tud szólni, megállítani, ha már elkezdi.
Nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek tűnik. Sok szülőt zavarja ez, de ez egy életkori sajátosság.
4-es, az baromság.
Régen is ugyanúgy futkostak a gyerekek, csak akkor nem voltak ilyen mindenen fönnakadók az akkori felnőttek. Talán pont azért nem, mert akkor már fiatal korban volt gyerekük, később meg már tapasztalatból tudták, hogy a gyereklét ezzel jár. Fogadok, hogy akik itt nyavalyognak ezen, azoknak nincs gyerekük. Na, régen amikor valakinek saját lakása lett, akkor már kb. meg is házasodott, és pár éven belül születtek is a gyerekei. Tehát egyszerűen nem létezett ez az egyedül lakó, gyermektelen szingli-időszak az emberek életében, amiben most sokan 10 évnél is többet eltöltenek (vagy egész életüket).
Kérdező én átérzem a problémádat, felettem is van hogy futkosnak a gyerekek, de most mégis hogy képzeled el erre a megoldást? Apuka felkel és szitává pofózza Ödönkét meg Katikát, mert a vasárnapi ebéd után nekiálltak futkározni a gyerekszobában? Röhejes.
"érdekes, regen nem volt az"
Én nem tudom, hogy te melyik barlangban vagy rókalyukban laktál "régen", ugyanúgy nem robotok voltak a gyerekek, csak valahogy "régen" az emberek nem lepődtek meg azon, ha egy társasházban nem egyedül ők élnek.
"Nagy bajom nincs a gyerekekkel."
Ezzel a mondattal rögtön elárultad magad.
Te egy gyerek gyűlölő megsavanyodott vénember vagy. Foglald el magad de ne azzal hogy mit csinálnak a szomszédok.
Kérdező, fordítsuk meg a dolgot! Ha a szülő nem engedi futkosni a gyereket azzal nem követ el a gyerek ellen valami rosszat? De, igen. Árt vele a gyereknek és akkor lehetne feljelenteni.
A gyerek úgy működik, hogy szeret futkosni. Aztán szépen "lerontják" és már egyre kevesebbet mozog, majd olyan besavanyodott felnőtt lesz belőle néha, mint aki ilyen kérdéseket ír ki.
Aki társasházi lakásba költözik, az ne számítson síri csendre!
Ha annyira zavar a szomszédból kiszűrődő zaj, akkor költött egy tanyára!
Futkározás szerintem is oké, gyerek koráól is függően. Tipikus pl. ha rossz idő van vagy betegség miatt otthon a gyerek, egyszerűen nem lehet lekötözni. De azért ha úgy ugrálnak, hogy reng a csillár, mozog a födém, az túlzás, ezekért lehet szólni, hogy na azért óvatosabban.
Sikítozás, kiabálás... ez is olyan, hogy babaként nem lehet vele mit kezdeni, de egy 2-3 évesre is hiába szólsz félpercenként, egyszerűen elfelejti. Egy 5-6 évesnél viszont már elvárható, hogy 20-30 percig legalább emlékezzen rá, hogy halkabban :D Iskolásnál már elvárható, bár van olyan kivétel itt is, ahol nem a szülő nevelési hibája.
Mindig az udvarias, együttműködést feltételező kommunikáció a legcélravezetőbb, hiszen hosszú távon kell együtt élnetek. Nem az, ha másnak panaszkodsz, hanem akivel gondod van, azzal beszéled meg.
Elköltözni meg... szerintem a legtöbb szülő persze szívesebben küldené ki a kertjébe a gyerekét ugrálni, ahelyett, hogy négy fal között őrül meg tőle, de akit a munkája és egyebek a városhoz köt, és pláne csak albérletre futja, ott egyszerűen nincs rá lehetősége. Mi is csak a legnagyobb gyerek tinikorában tudtunk olyan helyre költözni, ahová már legszívesebben babakorában mentem volna, ha pénztárcám engedi. Pedig saját szép nagy lakás volt és jó a fizetésünk. (Szerencsére alattunk egy zenetanár lakott, aki néha még kóruspróbákat is tartott és a felettünk lakónak meg ugatós kutyája volt, szóval nem volt kérdés, ki a hangosabb :D) Na most egy nem luxus családi ház bérlése az agglomerációban kb. félmillió havonta (ezt is nézegettük). Szóval irreális elvárás, hogy gyereket csak házba szüljön az ember, nehogy zavarja a szomszédokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!