Volt már,hogy annyira elegetek volt a lakótársatokból,hogy hazamenni is utáltatok? Mi volt az ok? Elköltöztetek végül?

Belefàradtam ebbe az életvitelbe, igen... 27 évesen most nálam lakik egy barátnőm, mert szépen megkért hogy hadd jöjjön ide. Bármennyire is kedvelem, le kellett fektessek pár szabályt a közös együttélésünket illetően, mert én introvertált vagyok, ő extravertált és az idegbe kergetett azzal, hogy neki a közös tér egyenlő azzal, hogy soha nem tudok semmit sem nyugodtan megcsinálni a lakásban a társasaga nélkül. A szobája ajtaját sem szereti csukni mert náluk otthon ez volt a normális... eddig szinte mindig olyan lakótársaim voltak, ahol íratlan szabálykent igényeltük a társas magányt. Ez azzal a másik kellemetlen szituval járt, hogy próbáltuk egymást kerülgetni, mert ezzel tiszteletben tartottuk a másik életterét is a közös terekben. Tehát bármennyire is rossz, 30 percre elfoglaltam magam valamivel a szobámban h hadd süsse meg a rantottáját a lakótársam, cserébe utána en is egyedül vacsorázhattam.

Na a barátnőmnek komolyan el kellett magyarázzam, hogy mit jelent hogy szeretnék úgy csinálni néha dolgokat a lakásban, hogy nem lát a számba. Ez így nemcsak képletesen, hanem tényleg igaz, ha nem csukja magára az ajtót,mindig lát a fürdőben tevékenykedni, aminek annyira nem örülök illetve nem akarok minden reggel-délben-este együtt enni sem. :P