Azok, akik Budapesten nem jönnek ki a fizujukból és mondjuk a szülők támogatják anyagilag, hogy bírják ezt a helyzetet mentálisan?

Dehogynem!

Ha nem jön ki az egyén a 300000- fizetéséből Budapesten albérletben, akkor nem kéne a fővárosban laknia és dolgoznia. Miskolcon 100000-ért is jó lakások vannak. Vagy költözzön haza és dolgozzon a környéken.

Csak az egot kell lejjebb tenni.

Le van pontozva, de hármasnak igaza van. Mi értelme van felköltözni, ha utána anyunak kell alamizsnát biztosítania? Budapestre vagy környékére azért költözik valaki, hogy jól keressen. Csak azért nem húzom le anyámat, hogy elmondhassam a fővárosban élek.

Én az agglomerációban lakom Bp mellett. Megéri, mert olyan állásom van, amit máshol nem tudok csinálni és anyagilag is plusszal zárok. De ha pl ápolónő lennék, akkor tuti nem szivatnám magam ott, hanem mennék egy megyeszékhely mellé. Tuti hogy van állás.

Kereslet kínálat. Amíg van olyan hülye, aki alsó hangon 150+rezsit kicsenget úgy, hogy a bevétele alig egy 100-assal több, addig nincsen semmi baj. Mivel sokan döntenek így, ezért van, hogy csomó kisebb településen a pedagógusoknak, eü dolgozóknak biztosítanak szolgálati lakást is, csak menjenek oda. Ha többen élnének ilyen lehetőségekkel, annak lenne elszívó ereje a nagyobb városokból, így a nagyobb városok is kénytelenek lennének hasonló lehetőséget teremteni a dolgozói számára. Egyszerűen nem szorulnak rá, ennyi.

Egyébként nagy városban vannak egyházi, vagy magánintézmények. Magasabb bérezés reményében a minimum, hogy ilyet kellene keresni.

Összességében én nem viselném el, hogy a szüleim támogassanak életem végéig... Ha kell, akkor inkább szakmát váltanék, vagy csinálnék bármit, de ez nem élet. 30 pluszos vagyok, a korosztályomban nincs is olyan ismerős, akit 30 felett még támogatni kellett volna. Ha más nem, akkor a pedagógus is talált párt és ketten már kijönnek a pénzükből.