Hajlandó lennél ebbe belemenni, hogy gyermekeiddel albérletet találj?

Teljesen érthető, hogy sokan fenntartással kezelik a gyerekes albérlőket, ahogy az is, ha sokan egyáltalán nem is adják ki nekik a lakásukat. Amiatt biztosan nem szállítatnám el a bútorokat (ami plusz pénz) és bérelnék egy raktárt tárolásra (ami újabb plusz pénz), hogy nehogy kárt tudjon benne tenni a gyerek. Meg lehet ezt oldani sokkal egyszerűbben: nem adom ki gyerekesnek a lakást. Mai világban nem okoz különösebb problémát bérlőt találni, nekem legalábbis soha nem okozott, tehát ki fogom ugyanúgy adni a lakást, de annak akinek én akarom és nem én fogok alkalmazkodni a bérlőhöz a tekintetben, hogy plusz költségekbe verem magam a bútor elszállításával és tárolásával, az ő gyereke miatt.

Amúgy nem csak a bútorban tudnak kárt tenni a gyerekek. A falakat mondjuk nem igazán tudom elvinni és azt is simán összetapicskolhatják, összekenhetik különféle dolgokkal, összerajzolhatják, lekapargathatják a tapétát stb. De ez csak egy példa, láttam én már összefirkált ajtókat, radiátorra filccel rajzolt kreálmányokat, összeragasztózott padlót stb stb. Hiányzik a francnak ez.

Egy gyermekes család nem csak a bútorban tud kárt tenni, hanem lényegében mindenben. Nálunk a kisgyerekes pusztított mindent. A parkettát szétáztatta, mert a szobában pancsolt nyáron a gyerek, a kismotorral leverte a falakat és az ajtókat, majd zsírkrétával is rajzolt a drága. Anyu meg nem tudom, hol volt.

Egy évig laktak, amikor lejárt a szerződés, azonnal repültek. És még nekik állt feljebb, hogy a kauciót nem kapták vissza.

Soha többet gyerekes!

A lakást azóta felújíttattam, normális felnőtt bérlőm van.

Bocsánat, de a gyerekes bérlőnél még az üresen álló lakás is jobb.

Mindenki úgy dobálózik az ikeás bútorokkal, mintha az olyan olcsó lenne. Mi most vettünk 300 ezerért egy szekrényt. Egy asztal 60 ezer. Egy kanapé 300.

Matrac 180 ezer. Szőnyeg 30-60 ezer. Ezek nem luxus cikkek.

De ne te akard már eldönteni, hogy kinek-mire futja. Eleve nem tiszta haszonról beszélünk, mivel a lakás kiadás után adózni kell(ene). Nyilván nem adózik mindenki, de aki igen, az éves szinten több százezer adót fizet be.

Ahol gyerek is van, ott személyes tapasztalat alapján tagadhatatlanul nagyobb az esély a rongálásra, ráadásul egy gyerek nem csak a mozdítható bútorban tud kárt okozni, hanem kb bármiben. Szóval teljesen meg tudom érteni, hogy sokan nem adják gyerekesnek (meg állatosnak) a lakást vagy ha mégis, akkor kizárólag közjegyző előtt tett kiköltözési nyilatkozattal + nem 2, hanem mondjuk 3 hónap kaucióval.

#29 Ha van 30 millió és most beteszem állampapírba, akkor 3.3 millióm lesz belőle.

Egy lakás ennél több. Ha csak egy évre veszik ki és te mindig új bútorokat raksz bele (mert mondjuk nincs olyan rokonod, aki 2 órával az ikea használt bútorok csoportban megjelent hirdetés után ott tud lenni kocsival érte), akkor ha a gyerek “kicsit összeharapdálja az asztalt”, azt eladod mondjuk jó esetben harmad áron, és veszel helyette egy újat.

Egy lakásfelújítás önmagában 3-5 millió egy panelnél (anyumék most újítottak fel egy 71 nm-es panelt és ebben nem volt benne a fürdő/wc felújítás, és levontam azt is, hogy az egyik szaki meglépett többszáz ezer forinttal és a másik szaki holmijával, amit nekünk kellett rendezni). Igaziból tényleg nem nagyon fér bele piaci áron. Csak akkor, ha te csinálsz benne valamit és azzal nem számolsz.