Szűkössé vált a lakás, mit lehetne tenni, amivel nem járnánk rosszul?

Én is bérleménybe (de nem albérletbe) mennék a helyetekben. Albérletbe soha.

Nem tudom, direkt írtad-e így, tudod-e a különbséget, stb., csak mondom, hogy igen, nektek a sima bérlet lenne a megoldás.

Nem értem, miért kéne egy albérlet árát havonta a szülőknek tolni, amikor ti sem álltok úgy, hogy megtehetitek. A gyerekedre kéne gondolni elsősorban, nem a szülőkre, főleg nem havi 100+ezres "támogatással", miközben ti meg mennétek albérletbe?

Milyen szülő az, aki ezt elfogadja?

4. Bírom azt is, hogy a nagyszülők ott laknak egy gondolom 100+ milliós értékű házban, közben pedig annyi havi bevételük sincs, amiből meg tudnak élni. (Gondolom ezért kellene nekik a pénzt adni.) Hihetetlen, hogy 100-200 ezres nyugdíjú emberek ott laknak 50-100 milliós vagy még drágább ingatlanokban. Egy dolog, hogy manapság már meg sem bírnák venni úgy, ahogy régen tudták (annyira sokkal drágábbak az ingatlanok arányaiban is, mint régebben voltak), de az meg a pláne, hogy szentimentális okokból nem költöznek egy kisebbe/olcsóbba, hogy anyagilag is kijöjjenek.

A kérdezőéknél ráadásul már a férj is elkezdte hozni a nem racionális, nem logikus, nem pénzügyileg megfontolt, hanem csak érzelmi alapú döntéseket, hogy ő majd mindenképpen a 100+ négyzetméteres, rossz beosztású házban szeretne majd élni egyszer ugyanúgy 2-3 emberrel. (2, ha mondjuk a kérdezőéknek több gyereke nem lesz, de a pici is már 18 éves elmúlik és elköltözik, mire oda jutnak, hogy megöröklik.)

A nagyszülők házát eladni, menjenek a kisebb lakásba, fenntartani is olcsóbb kijönnek könnyebben.

Ház árából venni nektek értelmesebb lakást, befektetésnek meg megmarad a legkisebb pesti.