Milyen viszonyba vagytok a lakótársatokkal?

Amúgy volt értelmes lakótársam akivel évekig baráti volt a viszony, jól megvoltunk, szerveztünk néha programot is.

Meg volt olyan aki kerek-perec kimondta, hogy neki a legjobb lakótárs az aki nincs ott, nem szól hozzá, kvázi nem létezik, csak fizesse a költségeket.

Amúgy nehéz egyszerre barátnak és lakótársnak is lenni.

A barátokkal elmész, találkozol, aztán haza mentek és nyugi van. A lakótárssal otthon futsz össze rendszeresen, de legalább kimozdulni ki tudsz nélküle.

Viszont ha a kettő egyben van akkor gyakorlatilag egész nap egymás nyakán fogtok lógni ami sok lesz.

Kollégiumban szobatársakkal volt ez. Mindenki mondta, hogy miért nem megyünk soha közös programra. Hát pont azért mert elég egymás képét bámulni így is, nem hogy még a szabadidőnket is folyton együtt tölteni.

Én mindegyikkel jóban voltam valamennyire. 5 évet voltam lakótársakkal az egyetem alatt. Ebből volt akivel azóta is legjobb baráti viszont ápolunk, másokkal csak lazán barátkoztunk, meg egy csaj volt, akit kevésbé kedveltem, de vele is udvariasak voltunk egymással.

Rossz élményem szerencsére sosem volt, pedig 4 albérletben laktam vagy 10 emberrel eddig. Mondjuk csak lányokkal.

Több emberrel laktam már együtt, kollégiumban és albérletben is, volt lakó- és szobatársam is. Jelenleg egy korombeli egyetemista lánnyal lakunk együtt albérletben és eddig ő a legrosszabb lakótársam.

Nem ismertük egymást korábbról (a korábbiakkal sem), csak a beköltözéskor találkoztunk először, viszont azóta egy szót sem beszéltünk egymással. Ha nem lenne feltüntetve a szerződésen, akkor azt sem tudnám mi a teljes neve, mennyi idős, hová valósi stb., ezen kívül pedig semmit nem tudok róla, nem tudom például azt sem, hogy mit tanul vagy úgy egyáltalán semmit. Próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni és jobban megismerni, de ő teljesen elzárkózott ettől. Eleinte nem is köszönt nekem és most sem mindig, illetve többször előfordult, hogy pl. egyből bement a szobájába amikor hazaértem én is vagy például soha nem jön ki a szobájából mikor mondjuk kint vagyok a konyhában, magyarul kerül engem. Általában csak a szobájában van és max. enni vagy a fürdőbe megy ki (ha én nem vagyok ott ugye).

Nem is az a gond, hogy nem lettünk barátok stb., de nekem ez így marha kellemetlen és rosszul érzem magam ebben a helyzetben. Így semmit nem tudok vele normálisan megbeszélni, mindig keresni kell az alkalmat, hogy mikor tudom éppen elcsípni vagy ugye neten írok neki (most a közös albérleti dolgokra gondolok elsősorban) és rosszul érzem magam amiatt, hogy most itt tényleg kerülgetni kell egymást mintha nem is tudom kik lennénk, hogy ne is találkozzunk, köszönni se kelljen, mintha leprás lennék vagy nem tudom. Valamint így olyan mintha egyedül laknék, nincs kihez szólni, nem szól hozzám senki, nem is találkozunk stb., de én pont amiatt szerettem volna most is lakótárssal lakni, mert nem olyan unalmas vagy hogyan fogalmazzam meg. A korábbi lakótársaimmal sem lettünk mind világra szóló barátok, de azért mindegyikükkel jól kijöttünk, beszélgettünk és volt akikkel főztünk is együtt, elmentünk együtt ide-oda, átjártak a barátok stb., tehát mindegyikükkel fényévekkel jobb volt a kapcsolatom mint a jelenlegi lakótársammal. Alig várom, hogy külön költözhessünk végre :(