30 évesen melyiket választanátok: mamahotel vagy ingyenes munkásszálló?

Két testvér vagyunk (mindketten 30/F) és nehezen tudunk dönteni. Mamahotelben lakunk, de már ideje lenne elköltöznünk. Egy 600 fős kis faluban élünk, amitől a legközelebbi nagyváros/megyeszékhely 60 km. A családi házunk egy lepukkant Kádár kocka, ráadásul mi ketten egy szobába kényszerülünk. Rajtunk kívül a két szülőnk és a bátyánk lakik még. Autó nincs a családban, mindenhova biciklivel és vonattal járunk. A munkahelyre 60 km-t ingázunk nap mint nap.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindenki gyűlöli egymást. A szüleink kb 25 éve nem szólnak egymáshoz (egy szót se!!) de hozzánk is csak szökő évente, amikor muszáj. Mi ketten beszélünk egymással, mert egy szobában vagyunk, de a légkör miatt szinte minden órában dührohamaink vannak. Pl mennék ki a konyhába, de ott van valamelyik szülő. Nem szeretünk egy légtérben lenni, és ilyenkor várni kell.

Az elköltözés viszont nem egyszerű számunkra. A szüleinktől sosem kaptunk egy fillért sem, és mi sem vittük semmire. Munkánk mindkettőnknek van, viszont mindig is betanított gyári melókat végeztünk. Én nettó 230 körül, a tesóm 150 körül keres. Ebből csak 20-at kell leadnunk a szüleinknek (minden hó 10-én szó nélkül átvisszük a szobába, amikor senki nincs ott) így hozzászoktunk egy anyagi léthez. Tehát tudunk félrerakni.

Az elköltözésnél ezért olyan állás jöhetne szóba, ahol ingyenesen biztosítanak szállást. Amit kinéztünk, ott van két ágyas szoba is, tehát nem kéne másokkal együtt lakni, viszont a fürdő, konyha, wc az emeletenként közös. Még így is elég frusztráló és lehangoló. Hozzátenném még, hogy mindketten elég introvertált, depis, életképtelen incelek vagyunk (családi vonás). Viszont mégis csak meg szabadulnánk a falusi, nyomasztó otthonléttől, egy budapesti szabadabb légkörbe, bár szintén nyomasztó putriszállón.

Ti melyiket választanátok?