Ti hogyan önállósodtál amikor elmentél otthonról?

-szoli lakásba

-80E

-minusz100E diákhitel

-keservesen

--

-konyháról hozattam az ebédet, reggel,este hideget

-átlag 35E

-autó fenntartás, költségtérítéses tanulmányok, évi 100E.

-igen, a munkahely a fűtésbe besllt.

-nem tudtam normálisan félrerakni

-minden összel előjöttek az egerek, régi, gazdaságtalan fűtési rendszer volt a házban.Amúgy jó volt.

-Új szomszéd jött egyszer, értetlen manus volt, mindig szabadon kószáltak a kutyái az utcában.Vele volt konfliktusom.

A nehézségek ellenére az első hónap eufória volt a zsúfolt kolesz után. A fő gond az volt, hogy a bérbe beleszámított a szolgálati lakhatás is, így az pont annyival volt kevesebb, mint amennyit havonta félre szerettem volna tenni saját lakásra. Így minden hónapban kb.5-10ezret tudtam megtakarítani, ami az egyéb kiadásokra el is ment.Mivel ez vidéken volt, másodállást nem tudtam vállalni, így feladtam ezt a munkahelyet.

Ez jó tíz éve volt, de a véleményem az, hogy akkor érdemes önálló életet kezdeni, ha jó kereseted van. Havi 130-150E forinttal csak vegetál az ember, félretenni nem lehet, ha az albi mellett havi 60-70E marad. Vagy jó meló kell, vagy másodállást vállalni. Az albérletezésnek úgy van értelme, ha legalább évi 1M-t félre tud tenni az ember. Mire arra kerül a sor, hogy égetően szükséges egy saját lakás, mert pl. családot akarsz, legyen egy kezdőtőkéd.

Én sztorim is hasonló a #2-hez. 19 évesen barátnõmmel költöztem ez volt kb 6éve. 35ezer+ rezsi volt az albi, egy garzon lakást béreltünk. Supermarketbe mentem árufeltöltõnek, barátnõm is dolgozott, szóval nem volt olyan para pénz, de félrerakni nem tudtunk.

Alig akartak kiadni albérletet, mivel fiatalok voltunk, semmi tapasztalattal, szülõi segítség nélkül. De sokadik tulajdonos belement egy idös néni csak gáz volt, hogy folyton ellenõrizgetett, mi pedig nem azon stresszeltünk, hogy minden csillogjon villogjon az albérletben...

Elsõ hónap mámoros rózsaszín köd, aztán jöttek a nehézségek, amikor beleszagoltunk a felnõtt élet szépségein túl a hàtrányokba is.

Elsõ viták a szomszédokkal hangos zene miatt, elsõ felkelések hajnalban az óbégató gyerekek miatt, az elsõ megszorulások hónap véhén amikor kajára nem volt pénz mert szórakozni mentünk, az elsõ viták a közös

Képviselõvel, tulajjal, kuncsorgás szülõktõl, melóban kirúgás, gyorsan munkahely szerzés, szart pucolni az albérlet pénzért, aztán egy év múlva mindezek mellett a közös élet nagy csatái ami megrontja a párkapcsolatokat, nagyon hosszú, ez nem érint. Tönkrement a bojler, a sütõ a mikró a konnektorok lógtak ki a falból, internetet nem bírtuk fizetni, télen beszart a fűtés a nyíászáró oldalán süvített be a szél és ezeket meg kellett tanulnom megoldani, nem volt apuci hogy megcsinálja. Ma már úgy megyek albit nézni, hogy 2 másodperc alatt kiszúrom minden hibáját.

HMM régi szép idõk 🙂

Azóta 6 év telt el, laktam már vagy 6-8 albérletben ezek is fõleg angliában, most idegenekkel élek együtt egy szobát bérlek így olcsóbb.

Rögös volt nekem is az út, neked is az lesz, de olyan helyen élek, amit szívesen hívok otthonomnak, és a tõbbiekkel sincs semmi konfliktus, de meg kell szerezned a tapasztalatod, meg ha nehéz nem szabad feladni.