Miért hiszi sok ateista, hogy a vallás káros?

Ha valaki azt hiszi, hogy tud valamit, vagy képbe van vele, úgy nagy eséllyel nem is fogja jobban megismerni az adott témát, hanem belenyugszik abba, hogy tudja, érti, stb...

A vallási könyvek tele vannak idejétmúlt és nem minden korban-területen ráhúzható történetekre, erkölcsi kérdésekre, és egyebekre, amikről fals dolgokat is tanítanak, főleg ha még valaki nagyon gázosan értelmezi.

Befolyásolhatóbbak a vallás, vagy az intézményük által.

Segíti a kognitív disszonancia terebélyesedését és visszafogja a kritika, önkritikát, dolgok újraértelmezését-újra/átgondolását. De más álláspontot is élből elutasítanak gondolkodás és érvek nélkül, hisz ők is érvek nélkül hisznek....

Sokan rá akarják erőltetni agresszíven másokra és álszent erkölcsi tévképzeteikben lenéznek másokat

Stbstbstb

6. Kivéve, amikor beleerőltetik a politikába, erre építenek kampányokat, ez alapján hoznak törvényeket.

Egy normális világban nem kéne a vallási ostobaságok miatt az ateistáknak szenvedniük és mégis megtörténik. Elég nehéz vele nem törődni.

Akiket én ismerek, ott általában látott 1-2(!) példát, ami alapján az egész vallást (itt nálunk a kereszténységet, mint legelterjedtebb vallást) leírja. Pl. a szomszéd is nagy kereszténynek mondja magát, aztán mégis hülye. Vagy gyerekkorában "ráerőltették" a hittant, ahol a gonosz papbácsi kétszer csúnyán nézett rá és ez olyan mélyen érintette, hogy azt hiszi, hogy minden, ami a vallással vagy a hittannal kapcsolatos az ilyen.

A környezetemben ehhez hasonló példák vezettek a vallásellenességhez.

A hit, mármint a feltétlen, vallásos hit károssága megnyilvánul abban, hogy nagyon nagy valószínűséggel téveszme, hiszen a valóságát, igazságát semmi sem bizonyítja, azért hit.

Ezzel kimeríti az őrültség fogalmát, vagy legalább is megközelíti.

A fentiek bizonyítását maguk a vallások végzik, hiszen annyi vallás van, mint égen a csillag, az eltelt évezredek során számtalan istenhit létezett, amikhez vallásos fanatizmussal ragaszkodtak, pedig ezek egymást jószerével kizárják, szigorú értelemben véve a felekezeti különbségek is erre tendálnak és kijelenthető, hogy még a vallásosak többsége is azt gondolja a többi hitről, hogy tévhit, csak éppen a sajátjáról nem, de arról meg a többiek hiszik azt, hogy téves és a tévesség bizonyítására gyakran hoznak fel érveket, amelyeket ellenben fanatikus őrültségük miatt azok nem tudnak kellőképpen akceptálni, csak viszont érveket tudnak a másik fél fejéhez vágni, amivel meg amazok járnak el ugyanolyan logikátlanul, kizárttá téve a legcsekélyebb kompromisszumot is.

Ha ezer istenhitet veszünk, akkor abból maximum csak egy lehetne igaz, a többi 999 nem és jellemzően mind az ezer a sajátját tekinti igaznak és ez egyértelműen jelzi, hogy a vallásosaknak minimum a 999 ezreléke őrült.