Hol volt Isten a Hableány tragédiájánál?

Az emberek szeretnek mást, másokat hibáztatni és másokra mutogatni. Mondhatnám Jézusi szemlélettel meglátják mások szemében a szálkát, magukéban nem veszik észre a gerendát. Ezt kifejteném bővebben a Bibliát figyelembe véve, mire is gondolok.

Nem szeretném Ádámtól elkezdeni, de ennek megértéséhez mégis visszakel menni ez eredendő bűnig. Biblia szerint ezt megörököltük mint valami kórt és szülőről gyerekre száll át! Ettől kezdve minden ember bűnös és meghal ennek következményeként (Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn [1 Móz. 3:6-16.] és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Róma 5:12). Nem számít hány éves eredendően bűnös. Az csupán szerencse vagy a véletlen műve ki meddig él és hogyan. Szokták mondani - "rosszkor, rosszhelyen voltál". Nagyon is igaz ez! Amikor valaki vagy valakik figyelmetlenségéből, esetleg szándékos cselekedetéből egy tragédiát okoz, azért csak az ezt okozó adott személy, személyek a felelősek. És nem más, mások beleértve Istent is!

Isten hozott egy TÖRVÉNYT (1Mózes 2:16, 17), amit Ádám és Éva megszeget.

János szerint: "Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség". (1János 3:4)

Ádám és Éva a 1Mózes 3:1-6-ban leírtak szerint nem csak bűnt követtek el, de törvényt is szegtek, sőt Istennel egyenlők akartak lenni és hazugnak gondolták Teremtőjüket. Ádám az 1Mózes 3:12, 13-ban még vádló is lett Istennel és Évával szemben, Éva meg a kígyóra hárított mindent - "És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém." Ezért hárítanak még ma is másokra sok mindent egyesek. Az örökség része ez is! Nem ők volt a hibásak kígyó és Isten.

"3:1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

3:2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3:3 De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

3:4 És monda [2 Kor. 11: 3.] a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

3:5 Hanem tudja az Isten, hogy [Ján. 8:44.] a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

3:6 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada [1 Tim. 2:14.] vele levő férjének is, és az is evék."

Ennek következményeként Isten megátkozta őket (1Mózes 3:17-19-ben) és ki űzette az ember párt a paradicsomból.

Szabad akaratot kaptak Istentől és rosszul használták, ezért Teremtő levette róluk a kezét és a leszármazottakról is!

Ha nem volt jó az én vezetésem, irányításom, akkor boldoguljatok magatok! Mondta képletesen Isten. Azóta ember az embernek farkasa és mennek a fejük után.

Sátán és emberiség kapott egy Isten által meghatározott időt, ami több mint 6 ezer éve tart. Ez a bizonyítási idő Sátánnak és az embereknek, hogy jobban irányítanak-e mint Isten. Egy vitakérdés még az Édenkertben kezdődött, ami még mindig tart.

AZ ÉDENI lázadáskor komoly vitakérdés vetődött fel, amely az egész teremtést érinti. Az Évával való beszélgetés folyamán Sátán azt a látszatot keltette, mintha Éva és férje, Ádám meg lenne fosztva valami fontos dologtól. Azt kérdezte: "Valóban azt mondta Isten, hogy a kert összes fájáról nem szabad ennetek?" Éva azt válaszolta, hogy Isten csak egy fára vonatkozóan mondta: "Arról nem szabad ennetek, még csak érintenetek sem szabad, hogy meg ne haljatok!" Erre Sátán közvetlenül hazugsággal vádolta Istent, azt állítván, hogy sem Éva, sem Ádám élete nem függ a Teremtőnek való engedelmességtől. Azt állította, hogy Isten visszatart valami jót a teremtményeitől: azt a képességet, hogy maguk állítsák fel az életüket megszabó irányadó mértékeket. "Biztosan nem haltok meg" — biztosította őket Sátán. "Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a szemeitek és feltétlenül Istenhez lesztek hasonlókká: megismerítek a jót és a rosszat" (1Móz 3:1–5). Sátán elhitette Évával, hogy jobb lenne neki, ha saját maga döntene. Azáltal, amit mondott, kétségbe vonta, hogy Istennek joga van uralkodni, s hogy jól uralkodik. A felvetett vitakérdés tulajdonképpen az egész világegyetem feletti szuverenitást érintette.

Így most megengedi Isten a rosszat és a bűnt. Igen elnézi a sok szenvedést, amit az emberek okoznak egymásnak, de megvan kötve a vitakérdés végett az Ő keze is. Sok milliárd szellemi (angyalok) teremtménye van, ha el pusztította volna Sátánt és Ádámot, Évát rögtön azt a látszatot keltette volna, hogy igazuk volt, tehát nem jó és jogos uralkodó! Ráadásul megígérte ott rögtön Sátánnak hogy támasz egy magot aki tudjuk Jézus volt és Ádám leszármazottan. Ezért nem irthatta ki őket. Ha megteszi most nem vitázhatnánk erről.

És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: [1 Ján. 3:8.] az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1Mózes 3:14, 15)

Először is mi köze Istennek a Hableány tragédiájához? Furcsa megközelítése ez a dolgoknak. Amikor baj történik, rögtön Isten kerül szóba, amikor meg oda kellene figyelni rá, ballisztikus ívben mondjuk úgy elfordítjuk a fejünket.

Ádám óta köszönő viszonyba se vagyunk Istennel, mégis mi köze ahhoz, hogy idelent ki mit szerencsétlenkedik a saját életével? Akkor és ott úgy döntött az első emberpár, hogy köszönjük szépen, mi nem kérünk abból amit Isten mond, majd mi tudjuk mi a jó nekünk és mi a rossz.

Hát ha tudjátok, ám legyen, mondta Isten, azzal kizavarta őket az édenből. Most meg azon sopánkodunk, hogy jaj, hol volt Isten?

Nagyjából ez olyan ostoba kérdés volt, mintha elköltözöl otthonról, bajba kerülsz, és a szüleidet okolod a történtek miatt.

Ezt leszámítva azért mindez nem jelenti azt, hogy nem érdekli az emberekkel történt dolgok, akár tragédiák. De a szabad akarat szent. Senkinek a kezére soha nem fog rácsapni Isten, hogy mit tett. Viszont elmondja, hogyan kell élj, hogy boldog legyél, és azt is elmondja, hogy mit fog tenni azért, hogy ez a rossz kapcsolat, amit Ádámnak köszönhetünk, végre újra helyre álljon.

Isten nem létezik, tehát max azoknak a fejében, akik hisznek benne. Attól, hogy pár könyvben azt írják, még ugyanúgy nem létezik, mint például Voldemort nagyúr, mégis leírták egy könyvben azt is.

Egyébként a Hableány tragédiájánál voltak sokkal szörnyűbb dolgok is a történelemben, amióta élet létezik a földön. Nem is feltétlenül emberi esetben. Például hol volt Isten, amikor ártatlan kisállatot széttépi az oroszlán? Vagy amikor azt embert tépi szét? Az is ugyanúgy érez, ugyanazt a fájdalmat érzi, mint mi. A tragédiák sajnos élet részei. Mindent leír a tudomány, mindennek megvan a tudományos oka egészen a részecskékig. Lehet, hogy egy atom működöt rosszul a kapitány agyában vagy a hajóban. De nem Isten léte vagy nem léte az oka bárminek is.

Szeretik a vallásosak az eredendő bűnnel és a szabad akarattal magyarázni a szenvedést, tehát nem Isten, hanem a mi bűnös és tökéletlen mivoltunk az oka a szenvedésnek és a tragédiáknak. Aki akarja, úgyis tudja, hogy ez naív érvelés és teljesen értelmetlen, persze mindenki abban hisz amiben akar.