Ha Isten a Lét, a bűn pedig az Isten hiánya (Léthiány), akkor hogyan lehetnek ezek egyszerre jelen?

Ha Isten a létező, és minden amit teremtett csak a gondolatai részeként éljük meg valóságnak. A tudatos gondolatokat irányítja, a tudattalant nem. A bűn Isten tudatalattijának műve. Ha kapcsolatba akarsz lépni Istennel, gondolatban megteheted, teljes empátiával vele.

Mi van? Csak gondol minket? Ő az igazi, mi pedig csak képzeltek vagyunk? Normális?????

Miért ne? Olyan nehéz elképzelni? Ha te álmodsz, ott és akkor valóságnak éled meg, pedig sem a világ, sem az emberek nem valóságosak. De álombeli emberekkel beszélgethetsz, ébredés után akár emlékezhetsz is ezekre. A kommunikáció lehetséges. Isten nem biztos, hogy ember, ha fejlettebb, akkor álmai, tudata, emlékei is fejlettebbek.

Ez már tényleg túl van ragozva, de lehet még tovább bonyolítani, hogy az emberek és a világ egy olyan Isten álmaiban keletkeznek, amelyet ezek az emberek találtak ki, eddig oké, de ez az egész lényegében csak egy szimuláció, amelyet valaki megalkotott, de annak az alkotónak is kell lennie egy alkotójának, hacsak az is nem valami álomban keletkezik, vagy egy magasabb szimuláció útján.

Az Istennek is van Istene? Isten=nem teremtett, hanem öröktől létező. Egy álomvilágot megalkotó (megálmodó), előbb létezett, mint a saját álma által létrehozott világ, ezért lenne örökkévaló, de a saját létsíkján neki is van Istene?

Ha Isten egyenlő Lét, akkor a mi létezésünk legfeljebb az ő emanációjaként képzelhető el, tehát a Te feltételezésed egy panenteista felfogás. Tudtommal a panenteizmus az egy heterogén rendszer, és nincsen megszabott fogalma a bűnre vonatkozóan. Legfeljebb Te definiálod Isten hiányaként, de ez szükségszerűen nincs így. Ez csak a saját rendszered paradoxona.