Isten megölte a gyerekeket? (Hívők?! )

@ "Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén."

A régies zsidó teológia és nyelvezet mindent Isten akaratára és tevékenységére vezetett vissza sokszor Isten megengedő és helyeslő akaratának megkülönböztetése nélkül. Például: "Ne vígy minket a kísértésbe!" imádkoztatja velünk Jézus. A Biblia világosan megmondja, hogy Isten nem kísért senkit (Jak 1,13), de abban az értelemben, hogy megengedi kísértést, bizonyos értelemben mégis csak akarja és cselekszi kísértést, mert ha semmiképpen sem akarná, akkor nem történhetne meg.

Vegyünk egy másik példát:

"A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt." (1Krón 21,1)

"Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!" (2Sám 24,1)”

Ugye mindkét vers ugyanarról az eseményről beszél, az egyikben a Sátán a kísértő a másikban Isten, sőt úgymond Isten mondja Dávidnak, hogy cselekedjen bűnt, amit végül majd számon is kér és alaposan megbüntet. Valójában Dávidnak pusztán csak eszébe jutott, kedve kerekedett a népszámlálás borzalmas bűnét elkövetni (abba most ne menjünk bele, hogy miért volt ez súlyos bűn), Isten csak annyiban és olyan értelemben mondta, hogy nem akadályozta meg a Sátán sugallatát.

Az, hogy Isten megkeményíti a fáraó szívét egyáltalán nem azt jelenti, hogy direkt belenyúlt a fáraó agyába, hogy az véletlenül se térjen jobb belátásra. Egyszerűen és pusztán csak azt jelenti, hogy a fáraót olyan külső és belső hatások érték, ami miatt rosszul döntött. Isten ha akarta volna másképp is alakíthatta volna a történelmet, de a végtelen isteni bölcsesség, amely mindennel még gonosz lelkek hatalmával és szabadságával is számol ezt találta a legjobbnak. A fáraó és népének megbüntetése intő és üdvös jel lesz sokaknak, főleg a Bibliát hittel olvasó nemzedékek számára.

A Isten szívkeményítése valójában önmaga megkeményítését is jelenti, tehát a bűnös saját felelőssége is vastagon benne van. Ugye nem csak azt olvassuk, hogy Isten keményítette meg a fáraó szívét, hanem hogy a maga a fáraó is megkeményíti a saját szívét. (Kiv 8,11)

Mindenki aki hitre jut, azért jut hitre, mert elegendő hitre juttató hatás érte, úgymond Isten meglágyította a szívét, aki pedig nem hisz, azoknak úgymond megkeményítette. A hit bizony nem teljes egészben a mi felelősségünk, hanem messzemenően számítanak a bennünket ért hatások, amelyek végső soron Isten történelmet formáló akaratára vezethetők vissza.