Isten megölte a gyerekeket? (Hívők?! )

5-ös

"... a halott gyermekük ágya fölé hajolva keservesen síró egyiptomi anyák érzéseit, akik maguk nem tehettek a fáraó hülyeségéről." - valóban nen tehettek a "fáraó hülyeségéről", de a gyermekük életét megmenthették volna, ha sok egyiptomi társukhoz hasonlóan azt teszik amit a zsidók, hiszen nagyon sok egyiptomi is elhagyta a hazáját(2Mózes 12:37,38 "Az izraeliták ezután elindultak Rameszeszből Szukkótba. A gyermekeket nem számítva, mintegy 600 000 férfi ment gyalog. Igen sok más nemzetiségű ember ment velük"), mivel abból amit Jehova a zsidó népéért tett, felismerték, hogy Ő az igaz Isten. Egyébként itt röviden:

JEHOVA arra utasította Mózest, hogy jelenjen meg a fáraó előtt, és a következőket mondja neki Jehova nevében: „Bocsásd el a népemet” (2Móz 5:1). A fáraó azonban ezt visszautasította. Nem akart elveszíteni egy nemzetet, amely rabszolgaként szolgál neki. Sőt mi több, a fáraó nem ismerte, illetve nem ismerte el Jehovát mint az igaz Istent (2Mó 5:2). A fáraó ugyanis Egyiptom isteneit imádta, sőt saját magát is istennek tartotta! Így előtérbe került a vitakérdés: ki az igaz Isten? Jehova tíz csapással ítéletet tartott „Egyiptom minden istene felett”, aminek következtében Izrael kiszabadult, és bebizonyosodott, hogy Jehova az élő és igaz Isten (2Móz 12:12).

Izrael mint csoport útnak indult az egyiptomi Rameszeszből i. e. 1513. niszán 15-én. Amint a tömeg kelet felé haladt, nyilvánvalóan mások is csatlakoztak hozzájuk Gósen földjéről. Miután Etámba értek, Jehova megparancsolta nekik, „hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt. . . a tengernél”. Az egyiptomiak szemében úgy tűnt, hogy a nép eltévedt (2Móz 13:20; 14:1–3). Látszólag csapdába kerültek a Vörös-tenger és a hegyek közé szorulva. Az egyiptomi harci szekerekkel a hátuk mögött úgy látszott, hogy nincs menekvés számukra! Ilyen körülmények között szabadította meg Jehova Izraelt, elpusztítva a fáraót és seregét (2Móz 14:13–31). Így Jehova megmutatta nagy hatalmát, és elérte, hogy amit Izraelért tett, arról „az egész földön” beszéljenek (2Móz 9:16; Józs 2:10; 9:9).

Az egyiptomi 10 csapás lényege, hogy Isten Izrael népét csak természetfölötti segitséggel tudta kiszabaditani az egyiptomban uralkodó osztály elnyomási rendszere alól.

Úgy kell elképzelni az adott korban az egyiptomi uralkodókat, hogy nem csak vezetői hanem istenei is voltak a népnek. Az alattvalói nem csak tulajdonai hanem imádói voltak. A nép nem csak katonai hanem szellemi elnyomás alatt is volt. Mindezek fölött pedig ismert a történetből az is, hogy az uralkodó udvar mágiát is gyakorolt, tehát a hatalom fenntartását a sátán erejével biztositotta a fáraó. Aki tehát a fáraót imádta az azt is imádta akitől a hatalmat kapta. A sátán célja pedig a történelemre nézve az, hogy ne csak egy birodalom hanem az egész világ imádja majd őt.

Mózes bátran közölte a fáraóval, hogy azért akarnak a pusztába menni, hogy az élő Istent szogálják. Tehát ez az első konfliktus a Bibliában ahol Isten és a sátán csapott össze a mi világunkban. Egy szuperbirodalom élén a sátánnal és egy nemzet élén Istennel. Az utolsó csapás lényegében azokat is megitélte akik a fáraót imádták és rajta keresztül a sátánt.. Ennek a következménye volt, hogy Isten megengedte a pusztitónak (sátánnak), hogy megölje az elsőszülötteiket. Miközben ne felejtsük el, hogy a Jelenések könyvében aki imádja a fenevadat (antikrisztust), még ha megfélemlítés hatására is teszi (hiszen aki nem fogja imádni azt megölik), annak már nem lesz semmilyen kegyelem. Az sem mellékes, hogy Izrael népe a rendszer elnyomása alatt ugyanezt a csapást elszenvedte a fáraótól és az egyiptomi néptől. Mivel nagy néppé nőttek, a fáraó a fiú csecsemőket a folyóba dobatta.

Egy kis adalék:

[link]

Mi van, nem tudtok olvasni?

Mózes II/7

2. Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földéről.

3. Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.

4. És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem

***

Mózes II/10

1. És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.

2. És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

***

20. De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.

***

27. De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.

***

Mózes II/11

1. Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.

***

5. És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székében űl, a szolgálónak első szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.

6. És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.

***

9. Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.

10. Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó előtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ő földéről.

***

Mózes II/13

15. És lőn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét.

Na ez azért egyértelmű, direkt megkeményíti szegény fáraó szívét, csakhogy kimutathassa hatalmát és szadizza a csóró egyiptomi népet, meg az állatokat.

Borzalmas!

Kedves vitapartnerünk.

1. Egyiptom népe nem volt csóró hiszen a jóvoltukból gazdagon jött ki Izrael Egyiptomból.

2. Ez a nép (a zsidó bábákkal ellentétben) végrehajtotta a fáraó parancsát, hogy a zsidó fiú csecsemőket dobják folyóba.

Az, hogy megkeményitette a fáraó szívét az is tehát ítélet.

Istennek az ítélete van amikor a gonosz szankcionálása, és nincs mögötte semmilyen megjobbító szándék. A fáraó sorsa az lett, hogy a seregével együtt a tengerbe veszett amikor üldözte Izraelt. Ez a bánásmódja Istennek nem a hangulatától függ, hanem attól, hogy az itélet előtt álló személy vagy személyek mennyire adják át magukat a gonoszságnak. Jézabelnek pl semmilyen kegyelmet nem kínált fel Isten, míg a férjére, Akhábra mondott itéletet megmásitotta miután megalázta magát. Azért mert Akhábnak még volt valami emberies vonása. A fáraónak, egyiptom népének, a kananeusi népeknek, mind volt lehetőségük megalázni magukat és átállni Isten oldalára. Pl a parázna Ráháb kananeusi leszármazottként prozelita lett, és a Messiás családfájába került ami óriási megtiszteltetés, pedig az volt a kananeusi népek ítélete, hogy csecsemőstől ki kell irtani és űzni őket az igéret földjéről.

Egyiptom népe és az elnyomó hatalom annyi szankciót kapott amennyit ők maguk is ártottak Izrael népének. S mivel Isten Úr, ítéletet tesz a népek között is.

Ez hogy jön ide?

Aki nem imperialista az csak fasiszta lehet?

Több okból is.

Egyrészt ha elfogadod azt a népirtást, amit Isten az egyiptomiak ellen tett, akkor az már fasizmus, másrészt akkor a zsidó holokausztot is el kell fogadnod, mint Isten által gerjesztett csapást, hasonlóan az egyiptomi népéhez, mert az ugyanolyan Isten által jóváhagyott cselekedet volt, egy tizenegyedik csapás, amivel a zsidó népet sújtotta.

Mi sem erősíti ezt meg jobban, minthogy Isten már magzatkorában tudta Hitlerről, hogy miket fog majd tenni, de mégsem vetéltette el, hanem hagyta, hogy felcseperedjen és mindent megtegyen, ahogy Isten előre eltervezte.

Na mert ugye Isten akarata ellenére egy fűszál sem nőhet.

Továbbvíve a gondolatot, már nem is sajnálom az ókori keresztényeket, mert nyilván Isten ítélete volt az, hogy a vadállatokkal tépették szét őket az arénában és Jézusnak az az ítélet szólt, hogy kereszten haljon borzalmas kínhalált, mint sokan mások előtte, ez nyilván mind isteni ítélet volt és a Srí Lankai vérengzés is az ottani keresztények bűnei miatt történt, amikor Isten megkeményítette néhány ember szívét és hagyta, hogy muszlimokká váljanak, majd felhasználta őket saját céljaira is, hogy demonstrálja hatalmát, mint Mózes történetében és csapást mért az ottani keresztényekre, nem tudni miért, de hát az ő útjai halandónak kiszámíthatatlanok.

Ha rákod lesz, rá se ránts, neked azt az ítéletet hozza a Úr, oszt' annyi.

Azt ugye tudod, hogy az ilyesfajta kicsavart logika mögött antiszemitizmus áll?

Azok a fasiszták akik ki akartak szabadulni egy gyilkos elnyomó rendszer alól?

Ennyi erővel akkor a holokauszt áldozatai ha szabadulni szerettek volna egy haláltáborból akkor őket is lefasisztáznád? Beteges logika.

Isten valóban használ birodalmakat rendszabályozásra. Pl Jeruzsálemet a római birodalom rombolta le, és Jézus megmondta, hogy azért történik majd mindaz mert harag lesz a népen. Ha jól emlékszem kb 1 millió áldozata volt Jeruzsálem elpusztitásának.

Ugyan miképpen lehet bűnös egy nép?

Az antiszemitizmus is ostobaság, éppen ezen az alapon, de az sem járja, hogy Isten, vagy bárki kiválaszt egy népet és azt a többi elé helyezi, mint valami felsőbbrendűt.

Ez a történet valóban antiszemita, mert az egyiptomi nép is sémita, akárcsak a zsidó, vagy az arab.

A kollektív büntetés fogalma nem ismeretlen és igazságtalansága nyilvánvaló.

Isten gonoszsága is azonnal látszik a történetben és az az eljárás, amivel ezt megjátssza, hogy minden alkalommal úgy csinál, mintha lenne választása az egyiptomi népnek, mintha lenne a büntetés elkerülésére lehetősége, mintha lenne szabad akarata a választásban, az egyenesen undorító.

Egyrészt a nép, az ártatlan csecsemők mit sem tehetnek ebben az ügyben, mert a vezetőjük dönt, de még a fáraó is ártatlan, hiszen világosan látni, hogy Isten szándékosan lehetetlenné teszi neki a várt feltétel teljesítését, a zsidók elengedését, csak hogy demonstrálhassa hatalmát.

Olyan kínzás ez, mintha a kutyát agyba-főbe vernéd mindenért, amit el sem követett.

- Megittad a tejet? Nesze!- Piff, puff, csihi, puhi.

- Elloptad a kolbászt? - Adj a testinek.

Ez a sunyiság egyenesen elképesztő és valami paranoid Isten lenne csak képes erre, ha ember lenne, azonnal vinnék a diliházba, mert egyértelmű az elmebetegsége.

Mindemellett én kedvelem a Bibliát, mint ősrégi írásművet és számomra nyilvánvaló a jelentése.

Ez a mese beszámol arról, hogy Egyiptomban milyen állapotok uralkodtak akkoriban, hogy nem volt könnyű az élet, verejtékes munkával gürcöltek, de jött a sáskajárás, az árvíz és hatalmas volt a gyermekhalandóság, meg a rabszolgák élete sem volt fenékig tejfel.

Az uralkodó réteg nem könyörült senkin, kemény szívűek voltak és ha voltak ott héberek, akkor velük sem bánhattak kesztyűs kézzel.

Olyan Ludas Matyi féle 'háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza' - jellegű a történet, csak itt tízszer kap a Döbrögi, de tudjuk a történelemből, hogy csak a nép vágyait írta le Fazekas Mihály, mert szó sem lehetett arról, hogy az elnyomott jobbágyság irreális vágyai beteljesüljenek.

A sanyargatott zsidóság vágyálma tükröződik a mesében, hogy miattuk volt a sáskajárás, hogy azért van az árvíz, mert velük nem jól bánnak és minden alaposan fel van fokozva, mert ha már lúd, legyen kövér.

Az elsőszülöttek mindenhol jobban preferáltak voltak, nyilván azok halála megrázóbb, főleg ha mind meghal, pedig nyilván hullott mindenféle csecsemő, gyermek a sok halálos gyermekbetegségekben válogatás nélkül, ami igaz, hiszen tudjuk, hogy egészen a modern orvostudomány bevezetéséig az élve születettek fele egyéves kora elérése előtt meghalt, aztán a megmaradottaknak a fele szintén.

Négy gyermekből egy élte meg a felnőtt kor, még a 18. században is, természetesen ez ugyanígy, vagy talán még rosszabbul jelentkezett az ókorban és ezt súlyosbították a történetben, hogy az összes elsőszülöttre kiterjesztették, ami a legfájóbb lehetett mindenki számára.

Persze, hogy volt sáskajárás, meg árvíz, meg gyermekhalál dögivel, ott is, ahol zsidók nem is éltek, meg fáraók sem és az összes többi csapás is sújtott mindig és mindenféle népet Isten nélkül is, na persze talán nem mind egyszerre és nem ennyire katasztrofális mértékben, de még ez sem lehetetlen, de aligha van összefüggés a fáraók, vagy a királyok keményszívűségével, vagy a rabszolgaként tartott legyőzött népekkel kapcsolatban, mert egyszerűen ilyen volt az élet, az ilyen csapások velejárói voltak a mindennapoknak.