A zsidókban miért nincs általában semennyi spiritualitás, miért áll a vallásuk lényegében egy törvénygyűjteményből, amiben folyton kiskapukat keresnek?

Mostanában sokat olvastam az ortodox zsidókról. Még ezen csoportnál is, akiknél azért elvárható az istenhit, tehát nem ilyen modern világi zsidók, még ezeknél is a lelkiség teljes hiányát tapasztalom.

Pl. Sabbat-kor tilos tüzet gyújtani, ezért kitalálták, hogy egész nap bekapcsolva hagyják a villanyrezsót.

A lámpa felkapcsolása és a liftgombok megnyomása is tűzgyújtásnak minősül, hiszen az elektromos áramkör zárásakor szikrázhatnak az alkatrészek, ezért a vallásos zsidók által lakott toronyházakban szombaton egész nap le-fel mennek a liftek maguktól, meg feltaláltak egy KosherSwitch nevű lámpakampcsolót, ami véletlenszerű kvantumeseményektől teszi függővé az áramkör zárását, de lényegében ugyanúgy működik, mint egy hétköznapi lámpakapcsoló.

Sabbat-kor tilos tárgyakat cipelniük egyik házból a másikba, ezért a zsidó szomszédságokat egy oszlopokra szerelt dróttal, úgynevezett eruv-val veszik körbe, ezért az egész szomszédság egy háznak számít, lehet cipelni a dolgokat.

Gazdagabb családok felvesznek egy "sábeszgójt", egy nemzsidó embert azért fizetnek, hogy szombaton helyettük kapcsolgassa a lámpákat meg nyomkodja a liftgombokat.

Most nem azért de ez tényleg egy vallás, egy hit?

Ehhez képest a kereszténység szinte megkülönböztethetelen a buddhizmustól, a spirituális elményedését, a lelkiség mértékét tekintve.