Miért van az, hogy vallásos emberek is ki akarnak oktatni mást arról, hogy mi helyes és mi helytelen?

"Viszont aki nem hisz egy kinyilatkoztatott, abszolút igazságban, az milyen alapon akar kioktatni másokat???!!!!!"

Kinyilatkoztatott igazság??? :-)

Én inkább a tényeket fogadom el, a tudományos bizonyítások igazságát, és ha efféle "kinyilatkoztatott, abszolút igazság..." semmivel sem ér többet a szememben, mint Harry Potter könyvek, mert az állításai semmivel sem igazodnak jobban a valósághoz!

Nem kioktatni akarnak, hanem felvilágosítani.

Megmutatni azt, hogyha egyszer felemelnéd a feled, és nem CSAK a szentkönyved "igazságain" merengenél, hanem szemügyre vennéd a valóságot, lehet hogy egy keményebb, de igazabb világot tapasztalnál meg, hazug mesék helyett.

Ennyi...

# 21:

Hát ez így elég érdekes, mert én nem vagyok hívő. És nem keverem a kioktatást a felvilágosítással. Felvilágosítani tudományos tényekkel kapcsolatban lehet, kioktatni viszont erkölcsi kérdésekben. És még mindig fennáll a kérdésem, hogy akik nem hisznek egy abszolút igazságban, azok milyen alapon teszik az utóbbit?

"Felvilágosítani tudományos tényekkel kapcsolatban lehet, kioktatni viszont erkölcsi kérdésekben. "

Ó, nem, dehogy!

Viszonylag hosszú ideig dolgoztam a Műszaki Egyetemen, legalább is számomra felettébb hosszúnak tűnt és számtalanszor volt alkalmam kioktatást megfigyelni a legkülönbözőbb témákban.

A diplomások szeretik kifejteni a véleményüket és egy valamelyest frappáns nézőpontot megtámogatnak közismert tényekkel, dolgokkal, de előfordul, hogy a kioktatott sem hagyja magát és belekapaszkodik valamely vitatható dologba és dafke visszaadja a kioktatást, mert ha már benyelte, akkor jól esik kiadnia magából.

Sok nagyon értelmes és ráadásul érdekes véleményt volt szerencsém meghallgatni, de az ilyen viták, vagy beszélgetések egyik fő ismérve, hogy mindketten elmondják a kétségkívül érdekes mondandójukat, de véleménycsere nem történik, hanem mindketten maradnak a saját, korábbi álláspontjuknál, a cél csak a sziporkázás, vagy a másik félen döfni egy kicsit.

"Viszont aki nem hisz egy kinyilatkoztatott, abszolút igazságban, az milyen alapon akar kioktatni másokat???!!!!!"

Az igazságot nem kinyilatkoztatni szokták, hanem tényekkel, érvekkel bizonyítani.

Mit jelent az, hogy abszolút? Minden körülmények között érvényest talán?

Van egyáltalán olyan, hogy abszolút igazság?

Kinek van szerinted joga kinyilatkoztatni?

Istennek?

Na de hiszen először talán azt kellene bebizonyítani, hogy létezik e egyáltalán.

A Pápának, vagy valamelyik papjának?

Ismerjük az érvet, hogy a Pápa csalhatatlan, de azért ezt nem veszik ma már sokan figyelembe, nem lehet elfogadni érvelésként, mert a különféle Pápák sokszor tévedtek.

A Biblia lenne rá jogosult, amit ismeretlen ókori emberek írtak, ismeretlen körülmények között, azt sem tudni, hol és mikor és tendenciózusan lett összeszerkesztve egy olyan császár parancsára, aki maga sem hitt a leírtakban?

A kinyilatkoztatás nem elfogadható módszer bizonyításra, vagy egy igaznak vélt állítás megtámogatására, pláne egy abszolútum meghatározására.

Azt. hogy milyen alapon akar valaki mást kioktatni, azt nehéz pontosan megmondani, nyilván következetlenséget, butaságot, logikai hibát vél felfedezni a másik állításaiban és a kioktatás annyiban különbözik a felvilágosítástól, hogy tartalmazhat szarkasztikus, vagy a másik fél számára valamelyest sértő, vagy megalázó elemeket.

A kioktatással kapcsolatban igazad lehet. Én igazából arra gondoltam, hogy milyen alapon hoznak erkölcsi ítéletet olyanok, akik nem hisznek valamilyen abszolút igazságban. Az már tényleg más kérdés, hogy az ítéletüket kioktató stílusban adják elő, vagy sem.

Az erkölccsel kapcsolatban nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy van abszolút igazság, de azt igen, hogy kell lennie valamilyen abszolút erkölcsi mércének. Ami nem olyan értelemben abszolút, hogy mindenkire, minden körülmények között érvényes, hanem olyan értelemben, hogy egy olyan abszolút keretrendszert ad, amiben az esetek egyedileg mérlegelhetők ugyan, de azért mégis meghatároz bizonyos meg nem kérdőjelezhető alapokat és irányelveket, amik minden egyedi esetben érvényben vannak.

Az erkölcsnek alapvetően három forrása lehet, az isteni kinyilatkoztatás, a hagyomány és a közmegegyezés. Egészen a mai korig a kultúrák döntő többségében ennek a háromnak valamilyen kombinációja határozta meg az erkölcsi rendszert. A mai nyugati kultúrában ez úgy néz ki, hogy isteni kinyilatkoztatást a hívőkön kívül már senki nem fogad el, a hagyomány egyes kérdésekben még meghatározó, másokban már nem, illetve egyes kérdésekben sokan konkrétan a hagyomány ellen foglalnak állást, közmegegyezés pedig nem minden kérdésben áll fenn.

Ami engem igazából zavar, az az, amikor olyan vitatott kérdésekben mond valaki erkölcsi ítéletet, amiben még közmegegyezés sincs.

Mondhatod nekik, hogy nem kérted a tanácsukat, tartsák meg maguknak. Célozhatsz arra is, hogy a kioktató személy saját életében meg tudta-e valósítani azt, amiről beszél. Tehát hiteles-e?

Ha nem, akkor tudsz rajta fogást találni. Ha nem ismered ehhez elég jól, vagy tényleg hiteles személy, akkor lerázhatod azzal, hogy még nem állsz a hitnek azon a szintjén, amin ő. Ezzel alázatot gyakoroltál vele szemben, amit utána felhozhatsz érvként, miszerint őt meg a vallásos gőg fenyegeti, tanuljon több alázatot.

ez nem vallás függő.

Számtalan nem vallásos ember is próbál kioktatni másokat és sok vallásos ember inkább példát mutat, de nem okoskodik.

A Biblia szerint, aki Istent keresi, az előbb-utóbb közösséget is talál, mert Isten ott olyan lehetőségeket ad, amit máshol nem. Szóval nem szélesebb látókörű ember az, aki nem jár gyülekezetbe. Pl.Jézus, Pál apostol, Lukács, János apostol jártak gyülekezetekbe. Az apostolok gyülekezeteket hoztak létre (Istentisztelet, dicsőítés, testvéri közösség, szolgálat, Úrvacsora, evangélium hirdetése)