Mi értelme van egy mindenható istentől hogy szabályokat, tiltásokat fogalmaz meg?

(Jakab 1:14) . . .hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja.

Ha ez a vers sem segt megérteni, akkor sajnos nincs mit tenni.

Isten nem teremtett rosszat vagy lehetőséget a rosszra.

A versben benne van:

"saját kívánsága"

Az egyének a szabad akaratukkal visszaélve, kigondoltak dolgokat, magukról, másokról, és elhatározásokat valósítottak meg.

Ezt nem Isten teremtette meg bennük, hanem maguk alakították azzá az egyéniségüket gondolkodás módjukat.

Ezért mondja azt, hogy az egyéni lelkületük lett olyan, és nem olyannak lettek teremtve.

Persze ebbe is belelehet kötni, mint mindenbe...

Mint ahogy fordítva is lehet ez.

Pál írta, hogy voltak olyan emberek, akik az egyéniségük szerint tolvajok, paráznák, kapzsik, stb voltak.

S megváltoztak és felhagytak azzal az életmóddal, hogy tiszta életet éljenek Isten akarata szerint.

S ha egy tökéletlen ember is tud változtatni jó felé a saját akarata gondolkodása alapján, akkor fordítva is igaz, ehhez pedig saját döntés kell, nem Isten teremti meg benne azt a döntést, elhatározást.

"Ezt nem Isten teremtette meg bennük, hanem maguk alakították azzá az egyéniségüket gondolkodás módjukat."

Na itt álljunk meg egy pillanatra. Szerinted a személyiséged minek hatására változik/alakul? Úgy hiszed, hogy a "titkos összetevő", a "megfoghatatlan" lélek alakítja? Egy fenét!

A személyiséged a téged ért külső hatások, magyarul a tapasztalataid alakítják. Egyszerű példát hozok: ha egy szerető családban nőttél fel, teljesen máshogy fogsz hozzáállni a világhoz, mint az, akit elhagytak, nevelőotthonokba dobáltak, hányattatott gyermekkora volt. Mindkét forrásból alakulhat ki "jó" és "rossz" (relatív fogalmak!) ember, de ezt minden alkalommal az egyén mindenkori személyes tapasztalatai befolyásolják (és bizony a nevelőotthonokban gyakran több a "romboló" tényező).

Szóval a lélek egy CSÖPPET sem felelős azért, hogy mi a "saját" testének/személyének a kívánsága! Próbáld részletekre bontani a SAJÁT életed és megfejteni visszamenőlegesen, hogy MIT MIÉRT tettél, rá fogsz jönni, hogy igazam van!

"egyéniségük szerint tolvajok, paráznák, kapzsik"

Nyilván azért, mert a származtatásuk/tapasztalataik ebbe az irányba terelték őket.

"S megváltoztak és felhagytak azzal az életmóddal"

Nem, nem változtak meg, csupán olyan plusz tapasztalatok érték őket (pl a csodák híre, gyógyulás reménye, babonaság, hit a megérinthetetlenben, vagy egyszerűen bedőltek egy hazugságnak), amik hirtelen más irányba terelték őket. Ettől ők még ugyanazok, ugyanazon tapasztalatoknak az egybegyúrt összességei, amelyeknek a végső (jelenlegi) formája éppen a "változás" felé mutat (aztán később jöhet a pálfordulás, vagy az aktuális állapot betokozódása, a tapasztalatok függvényében)! Nem a titkos összetevő szólalt meg, az csupán megfigyelő/utas!

Aztán persze az sem mindegy, hogy genetikailag milyen képességeket "örökölt" az egyén, milyen a felfogóképessége, milyen szinten képes érzékelni az őt körülvevő világot (ez a megtapasztalás és a levont következtetések minőségét változtatja), nem mindenki indul azonos esélyekkel, és ezért szintén nem a "lélek" felelős!!!

Az a gond, hogy túlmisztifikáljátok a világot, mert nem vagytok képesek megpróbálni elvonatkoztatva, analitikusan vizsgálni magatokat és a következtetéseiteket, pedig minden logikus, érthető, nincs elrejtve semmi sem!

"azt hittem keresztény vagy"

Jól hitted, igykszem keresztény életet élni. Krisztust , megváltó királyomnak tekintem, és igyekszem követni az életmódját, és az Isten szavában a Bibliában leírt oktatásában részesülni.

Egy teremtő van, és Ő nem más mint Jézus Atyja.

Jézus, példát muatott abban, hogy nem volt hatással rá mások rossz példája élete, hanem megmaradt a környezete ellenére is Isten oktatása, és helyes életmódja mellett.

Ezzel bemutatta, hogy Isten nem teremtett rosszat sem benne, sem másban. S ahogy az égi életében sem fordult Istene ellen Sátánnal ellentétben, emberként is megálta helyét, Isten dicsőségére, és személyének tiszteletben tartására.

Ebből jól látható, hogy sem a gének, sem pedig élethelyzetek nem befolyásolják annak gondolkodását, aki Isten erkölcsi elvei alapján szeretne élni, és hozzá igazodni. Mindössze az ismeret hiánya az ami azzá tehet egy embert, ami helytelenségre csábíthatja. S ezt Isten a körülményeket figyelembe véve támogatja azokat, akik ez mellett szeretnének kitartani.

Ha valaki megtudja, vagy ismeri Isten, illetve Jézus oktatását, és elvárásait, és azok szerint élni, akkor semmi sem akadályozza ebben, csak a saját gondolkodása, hogy mit kezd az információval.

Példa erre Pál is.

(Róma 8:38, 39) 38 Mert meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

"Szóval a lélek egy CSÖPPET sem felelős azért, hogy mi a "saját" testének/személyének a kívánsága!"

A lélek az maga az élő, saját gondolkodással rendelkező ember, és nem egy testbe zárt más élet forma.

Ezért tudja a saját életét kontrolálni, amennyire csak lehetséges. S ha egy tökéletlen ember is képes erre, akkor a Tökéletes mennyivel inkább. Mindent a fejében dönt el, és az alapján teszi.

Ezért ezek a magyarázatok, csak kíbúvók, hogy ne kelljen erőfeszítést tenni Isten szándéka szerint az életben.

Márpedig az írások is arra búzdítanak, hogy az elméket mozgató erő által, vagy is a gondolkodás módunkban való változtatással legyünk olyanok, akik Istent, és Jézust utánozzák.

Ha az első tanítványok ezt megtudták tenni, akkor mi is.

(Róma 12:2) 2 És ne szabjátok magatokat többé ehhez a világrendszerhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata.

(Efézus 4:23, 24) 23 meg kell pedig újulnotok az elméteket mozgató erőben, 24 és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban.

Ez egy folyamat, amit mindenki megtud tenni, ha AKARJA.

"Egy teremtő van, és Ő nem más mint Jézus Atyja."

Ez lehetséges, de ez az Atya biztosan nem egyenlő az ószövetségi "istennel", mivel teljesen más minőséget képviselnek. És hagyjuk már azokat a bugyuta magyarázatokat, hogy Jézus által új szövetség köttetett, egy időtlen mindentudó mindenható Teremtő, SOHA nem változik, nem változtatja meg a véleményét, pontosan azért, mert mindentudó és időtlen. Bár ezek a fogalmak nyilván neked semmit sem mondanak, mert túlmutatnak a bibliai dogmáidon, amit mantrázol éjjel nappal...

"Jézus, példát muatott abban, hogy nem volt hatással rá mások rossz példája élete, hanem megmaradt a környezete ellenére is Isten oktatása, és helyes életmódja mellett."

Maradjunk annyiban, hogy a Bibliából Jézus gyermekkorából tudunk meg pár részletet, meg azt, hogy miként jelent meg a tömegek előtt, és hogyan halt meg. De azt, hogy fiatal felnőtt korában merre élt, mint tanult, milyen hatások érték, fogalmunk sincs! Tehát olyan dolgokról hadoválsz (hogy Jézus miként készült fel a színre lépésére), amiről fogalmad sem lehet. Ez tény. Kitaláltál egy neked tetsző maszlagot és ideírtad. Köszönjük!

"Ebből jól látható, hogy sem a gének, sem pedig élethelyzetek nem befolyásolják annak gondolkodását, aki Isten erkölcsi elvei alapján szeretne élni, és hozzá igazodni."

Ebből jól látható, hogy teljesen légből kapott frázisokat csattogtatsz!

"Ha valaki megtudja, vagy ismeri Isten, illetve Jézus oktatását, és elvárásait, és azok szerint élni, akkor semmi sem akadályozza ebben, csak a saját gondolkodása, hogy mit kezd az információval."

Ugyanez elmondható bármelyik más vallásra is. Tudtad, hogy a kereszténység kihalóban van és az Iszlám kezdi átvenni a helyét? Na most akkor melyik az igaz vallás?!

"Róma 8:38, 39"

Napi random Biblia idézetet láthattuk, köszönjük!

"A lélek az maga az élő, saját gondolkodással rendelkező ember, és nem egy testbe zárt más élet forma."

Tévedés. Induljunk ki abból az alapállításból, hogy csak az embernek van lelke, mert ugye a Biblia ezt állítja. Nézzük meg, hogyan viselkedik a teremtés többi része, pl az állatok. Ha egy kutyát megfegyelmezel, mert kiásta a virágágyást, jó eséllyel nem fogja többet kiásni (legalábbis előtted). Tehát az állatok is képesek a tanulásra. A varjak még eszközöket is használnak, de erre még bizonyos majomfajok is képesek. Sőt, bizonyos állatok még a tulajdon fogalmát is ismerik, megjelölnek területeket, amikhez később ragaszkodnak. Az állatok gondoskodnak az utódaikról is, akár úgy is, hogy saját magukat áldozzák fel azok védelmében (erről néhány ember is példát vehetne!).

Szóval bizonyítható, hogy az állatok is rendelkeznek valamiféle ösztönnel, egy alap programmal, ami valószínűleg az egyedfejlődés során alakult ki és aminek köszönhetően fennmaradtak a természetben. A lelküket természetesen nem tudjuk vizsgálni (ahogy az emberét sem), de tegyük fel, hogy ők csupán ennyiből állnak.

És akkor nézzük meg az embert, mint a természet résztvevőjét. Ugyanezek az ösztönök nálunk is megvannak, néhányuk fejlettebb, néhányuk pedig visszafejlődött az állatokéhoz képest. De hiszen ezek lélektől függetlenül is működnek! Akkor az embernek miért kellene lélek hozzá, hogy ez az alap program működjön?! Elárulom, nem kell hozzá. Vannak olyan emberek is, akik egész életükben ösztönlényként funkcionálnak. Akkor nekik nincs lelkük? Megint ott tartunk, hogy vadászati engedélyt ad ki az egyház az őslakosokra, mert nekik nincs lelkük?!

És mi van azokkal, akiknek egy súlyos betegség (hosszan tartó kóma), súlyos fej trauma, stb után megváltozik a személyisége? Elfelejti a már leélt éveit és majdnem tiszta lappal kezd és teljesen más viselkedési mintákat kezd el követni. Ezeknek megváltozna a lelke egy fizikai hatástól (ami elvileg független életet él a fizikai testtől, mivel nem pusztul el a testtel)? Ezek orvosilag diagnosztizált esetek, létezik ilyesmi.

"Ezért tudja a saját életét kontrolálni, amennyire csak lehetséges."

Nem, az, hogy egy vallás bűvkörébe kerül valaki, az is csak egy külső hatás/tapasztalat, ami befolyásolja a személyiségét. Hogy mennyire akarja emiatt majd "kontrollálni" az életét, az csak azon múlik, hogy mennyire önálló személyiség alakult ki az addigi élete során.

"Ezért ezek a magyarázatok, csak kíbúvók, hogy ne kelljen erőfeszítést tenni Isten szándéka szerint az életben."

A te "istened" egy hazug, gonosz "isten", aki szolgákat teremtett magának, hogy ki tudja élni rajtuk a tökéletlenségéből fakadó haragját. Egy hazugságban hiszel, sajnálom! De a Te életed, azt kezdesz vele amit akarsz. Felőlem csatlakozhatsz egy eunuch szektához is és imádhatjátok a szent krokodilt az év minden napján.

"Márpedig az írások is arra búzdítanak"

Minden vallás írása arra buzdít, hogy az ADOTT vallás szabályai utánozzuk. Nincs új a nap alatt!

16#

Te nem a lélekről beszélsz, hanem a tudatról. Sok ember, aki nincs tudatánál, vagy egy elferdített valóságtudattal rendelkezik, meg van győződve róla, hogy amit tesz az jó!

Szia!

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk: minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak.

A bűn Bibliában található meghatározása így hangzik:

„A bűn pedig a törvényszegés” (1János 3,4)

A "törvény" egyértelműen a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény, amely az egész világmindenségben érvényes: „A törvény betöltése a szeretet.” (Róma 13,10)

A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: „Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.” (1Korinthus 10,24) A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az „én és te” sorrend megváltozik „te és én”-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá. Az Isten ez alapján az elv alapján Teremtette a világunkat és benne az embert.

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg egészen gyakorlatias módon: A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája. Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A múlt századbeli neves, külföldön élő magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.) Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.”

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (Életünk és a stressz)

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondja sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent.

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel.

Sokan kérdezik: Miért élünk ilyen világban? Így jött létre a világ, hogy itt sötétség és világosság, jó és rossz szakadatlan küzdelmet folytasson egymással? Hogy „így váltsa egymást örök romolás és teremtés”, ahogy költőnk, Berzsenyi Dániel fogalmazta meg? Vagy valamely pillanattól kezdve torzult el az ember történelme, sorsa? De ha Isten létezik és Ő volt a teremtő, hogyan engedhette ezt? Ha Isten a szeretet, ő rosszat nem teremthetett; ha viszont az ő tudta nélkül került a rossz a világ gépezetébe, akkor lehet-e Őt mindenhatónak nevezni? Előbb Isten erkölcsi lénye, utóbb mindenhatósága kerül veszélybe. Így lesz „a rossz a legvitálisabb kérdés minden vallásra nézve” – ahogy Babits Mihály mondta.

Igen, a rossz kérdése valóban sok embert tart vissza Isten keresésétől és az istenhittől. Gyakorta halljuk a mindennapokban: „Hinnék, ha választ kaphatnék arra, miért van a rossz? Ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait.” A rossz kérdése valóban újra és újra felelevenedő és erősödő kérdése sokaknak. Csak kevesen ismerik azt az átfogó és mély feleletet, amelyet a Biblia ad ezekre a kérdésekre.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak „jó adomány és... tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: „nem lakhatik tenálad gonosz” – olvassuk Zsoltárok könyvében (5,5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a „jó mag” származik (Máté 13,24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – „valamely ellenség” szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13,28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős „Sátán” héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: „Az ördög atya... emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8,44)

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14,12–20; Ezékiel 28,12–19; Jelenések 12,3–10; 1Péter 5,8; 2Korinthus 11,14–15; Jakab 1,13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nem tökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami „hiánynak” kellett lennie benne.

Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő „nem állott meg az igazságban”. Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az „igazságban volt”. Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben... ama napon, melyen teremtettél” (Ezékiel 28,12–13). Ésaiás próféta is „fényes csillagnak, hajnal fiának” nevezi őt (Ésaiás 14,12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni.

Üdv. Péter