Mit gondoltok erről?

"Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom a [3 Móz. 1,9] illetve a [3 Móz. 1,17]-ból, hogy az Úrnak kedves illatú az. A problémát a szomszédaim jelentik, akiknek ez az illat egyáltalán nem kedves."

Én is szoktam teljesen elégő áldozatot bemutatni a panel lépcsőházában, mert illatáldozat az, ami kellemes az Úrnak!

Lauráról nem gondolnék semmit, nem érdemes.

Jake-rő sem gondolnék semmit, nem szorul rá.

De a válaszok egynémelyikét olvasva azt gondolom, Magyarországon nagy a sötétség. Ebben némi fényt akkor látok, ha a válaszok másik néhányát olvasom.

Igazából se Laura, se Jake nincs tisztában sem a keresztény teológiával, sem a Szentírással.

A homoszexuális cselekedet (nem a hajlam) valóban bűn, de alapvetően nem Leviták könyve miatt. Vagyis ott is felhívják rá a figyelmet, de a keresztény teológia vagyis Krisztus házasságról való gondolkodása is hasonló ezen a téren. Szóval Laura ebben téved, hogy csak a mózesi törvényt idézi a homoszexualitással kapcsolatban, tehát könnyen támadható.

Jake meg egyszerűen nincs tisztában sem a mózesi törvényekkel, azon belül is, hogy ezek születésének mi volt a háttere, az ószövetségi zsidó tanításba ezek hogyan illeszkedtek. Továbbá nem hangolja össze a mózesi törvényeket a krisztusi törvényekkel. Laura magát kereszténynek mondja, tehát Jake hiába érvel olyan mózesi törvényekkel, mint mondjuk a rabszolgaság, ami Jézus tanítása nyomán a keresztény morálteológiába nem fér bele (elég egyértelműen olvasható Szent Pál leveleiből). Vagy ugyanígy hibás érvelés a menstruációra vonatkozó rész: Jézus maga gyógyított meg vérfolyásban szenvedő nőt, aki pont, hogy az idézett mózesi törvény szerint kitaszítottnak számított a társadalomból a betegsége miatt. Akkor Jézus is "vétett" a mózesi törvény ellen?? :))

Nem igaz, hogy a rabszolgaság nem fért bele a keresztény morálba, mert nagyon jól megvolt a Római birodalomban a kereszténység államvallássá válása után vele, csak a gótok törölték el a rabszolgaságot a birodalom bukása idején.

Később is tapasztalhatjuk, mert keresztény holland és brit rabszolga kereskedők szedték a négereket Afrikában, majd eladták őket keresztény gyarmatosoknak az egész amerikai kontinensen, még tudtommal polgárháborút is vívtak az USA területén, amelynek sarkalatos része volt a rabszolgaság eltörlése, vagy megtartása és az eltörlés mellett inkább a humánum szólt, mint a keresztény elvek.

Én azt szólom hozzá hogy amikor olvasok ilyet hogy a homokozás bűn és kárhozat stb, akkor mindig jön egy ilyen görcsös félelem a pokoltól, de szerencsére egy pár éve kialakult az a belső erő amivel ezt le tudom taposni ezt a félelmet.

Amugy tetszik Jake szösszenete.

#14

Ferdítesz, nem kicsit. A Római Birodalomban a kereszténység államvallássá válása után jelentősen enyhült a rabszolgatartás, ráadásul bevezették az un. templomban való felszabadulást, mely után a rabszolga teljes polgárjogot kapott.

Az Egyház pedig mindig küzdött a rabszolgaság ellen, ahogy tiltakozott mind az indiánok, mind a feketék rabszolgasorba taszítása ellen is. Hogy voltak állítólagos keresztények (álkeresztények), akik rabszolgákat vittek a gyarmatokra, az nem azt jelenti, hogy a kereszténység vagy az Egyház támogatná a rabszolgaságot. Soha nem támogatta.

Annyira nem, hogy például azon spanyolok, akik indián rabszolgákat tartottak, nem részesülhettek feloldozásban sem. Magyarul annyit jelent, hogy pokolra jutnak. III. Pál pápa már viszonylag korán kihirdette, hogy az indiánoknak is ugyan olyan lelkük van, mint nekünk, ez pedig elég nagy szó volt akkoriban.

"Nem igaz, hogy a rabszolgaság nem fért bele a keresztény morálba, mert nagyon jól megvolt a Római birodalomban a kereszténység államvallássá válása után vele, csak a gótok törölték el a rabszolgaságot a birodalom bukása idején."

Forrás? :)) Várom a gótok forrását, gótbetűs is jöhet. :))

Amúgy javaslom többet forgatni az ókori iratokat, elég sok római szerző is beszámol arról, hogy az ókeresztények vagyonközösségben éltek és nem tettek különbséget a szabadok és rabszolgák között. Már az Apostolok Cselekedeteiben és Szent Pálnál is van szó erről, de gondolom a Szentírás nem releváns forrás... :)) Ezért javaslom, akkor az ókori római forrásokat.

Illetve várom a magyarázatot arra, hogy ha a keresztények is elfogadták a rabszolgaság intézményét, akkor hogyan lehet az, hogy az első századokban két pápa is (I. Szent Piusz és I. Szent Kallixtusz) rabszolga volt (a római jog szerint).

A többit már leírták. a XVI-XVII. században számos pápai ediktum kiközösítéssel sújtotta azokat, akik részt vettek a rabszolgakereskedelemben. Mondjuk a hollandok protestánsként, az angolok meg anglikánként ezzel nem igazán foglalkoztak. De attól még, hogy sokan nem tartottak be, még nem fér meg a rabszolgatartás a keresztény morális tanítással. Ma kereszténynek mondott államokban éhbérért dolgoztatnak napi 12-14 órákat embereket. Ez keresztényi? Nyilván nem...

" bevezették az un. templomban való felszabadulást, mely után a rabszolga teljes polgárjogot kapott."

Sajnos nem.

Ugyanis a keresztény templomban való felszabadítás (manumissio in sacrosanctis ecclesiis) csak a legelején volt megengedett, rövid ideig az államvallássá tételkor és gyakorlatilag hatályon kívül helyezték, szinte azonnal.

A Római Birodalom bukásakor sem szűnt meg mindenhol automatikusan a rabszolgaság a keresztény világban, sokáig jelen volt egyes helyeken, vagy esetekben, például a szászokat, vagy a 10.-11. században a szlávokat adták el, illetve tették rabszolgává, teljesen a jobbágyság kialakulása után olvadtak be a rabszolgák a jobbágyok közé.

A római polgárjog sem volt teljes, nagy különbség volt a született, vagy a felszabadított rabszolga polgárjoga között, amely jog erősen korlátozott volt.

"Az Egyház pedig mindig küzdött a rabszolgaság ellen,"

Na nem.

A jezsuiták maguk is rengeteg rabszolgát tartottak és hosszú ideig ők uralták a gyarmatokat, millió számra pusztultak a szerencsétlen indiánok a kényszermunkák következtében, főleg a spanyol, meg a portugál gyarmatokon, de a brit rabszolgatartás is hamar fellendült és ott nem csupán a bányákban, hanem az ültetvényeken történő robotot is alaposan megkóstoltatták a keresztények velük, még az egyházi személyek is tartottak rabszolgát egy időben.

" tiltakozott mind az indiánok, mind a feketék rabszolgasorba taszítása ellen is. "

Ez sem valós sajnos, mert akkoriban olyan tekintélye volt az Egyháznak, hogy ha tiltakozott volna, akkor a rabszolgatartásból nem is lett volna semmi.

Annyi valóban megtörtént, hogy egyes jóérzésű papok, vagy egyházi személyek, akikből nem volt túl sok, esetekben sajnálkoztak a rabszolgák sorsán, vagy híradást adtak a kétségbeejtő állapotukról, de szinte azonnal az orrukra koppintottak, mert erről nem volt szabad nyíltan beszélni.

"Hogy voltak állítólagos keresztények (álkeresztények), akik rabszolgákat vittek a gyarmatokra, az nem azt jelenti, hogy a kereszténység vagy az Egyház támogatná a rabszolgaságot. Soha nem támogatta."

A rabszolgakereskedelem bevett üzletág volt a gyarmatokon hosszú ideig, a rabszolgakereskedők minden egyházi aktusban részt vehettek és keresztény embernek minősültek.

Az egyház sehol nem tiltotta a rabszolgák adás-vételét, dolgoztatását, csupán annyira szorítkozott, hogy igyekezett őket megtéríteni és arra biztatta őket, hogy nyugodjanak bele a sorsukba, ezzel támogatta az intézményesült rabszolgatartást, de mint említettem, az Egyház is tartott rabszolgákat, úgymond használta őket különféle feladatokra.

" III. Pál pápa már viszonylag korán kihirdette, hogy az indiánoknak is ugyan olyan lelkük van, mint nekünk, ez pedig elég nagy szó volt akkoriban."

Attól még nem szűnt meg sehol a rabszolgaság, sem az indiánok irtása és az egyház nem tett ellene.

A különböző lázadások után egyes helyeken a rabszolgák kivívták a szabadságot, például Haitin, vagy Kubában, de Napóleon újra bevezette és csak a polgárjogi mozgalmak tudtak hathatósan fellépni a rabszolgaság ellen és ezt pont a szekularizáció, az egyház tekintély és hatalomvesztése tette lehetővé.