Miért legyek Istennek hálás, ha mindent amim van, önerőből értem el?
Egy valóban ateista ember, soha nem foglalkozik az Isten kérdéssel. Feleslegesnek tartaná a ráfordított energiát, amit, olyan dolgokkal tölthetne, amik valóban foglalkoztatják. Ha egy magát ateistának valló személy, mégis ezzel a kérdéssel foglalkozik, akkor tudnia kell, mind a tudományban "hívő" személy, hogy érdemes egy pszichológust felkeresnie, aki segítséget fog nyújtani abban, hogy az önfegyelme, személyiségzavarai, és a kényszeres önigazolás kényszereitől megszabaduljon.
Te melyik csoportba tartozol kérdező?
Miért ne lenne értelme a kérdésnek? Többször is találkoztam már a jelenséggel amikor egy hívő próbált meggyőzni valakit hogy az egészségét Istennek köszönheti, nem annak hogy egészségesen él, vagy épp a gyermekeit, a sikeres karrierjét, a tudását, stb.
Most akkor erre azért nem lehet rákérdezni, hogy ennek mi értelme, mert, hát, miért is?
A kérdés nem Isten létéről szól...
De akkor egyszerűsítsünk, induljunk ki abból, hogy létezik Isten. Ha én elérek valamit, miért érdemelne ezért hálát Isten?
"Miért legyek Istennek hálás, ha mindent amim van, önerőből értem el?" Ne legyél! Problem solved.
Persze -extrapolálva a jelenlegi beállítottságodat a jövőre- semelyik, számodra negatív eset/folyamat bekövetkeztekor nem hibáztathatod és nem hívhatod Őt. Hisz a karambolról, a betegségről, a bajokról is (értelemszerűen ha bekövetkeznek) te tehetsz majd. Igaz? Azokat is mind-mind önerőből éred majd el.
Jó utat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!