Létezik pozitív hazugság?

"Én képtelen vagyok hazudni vagy kedveskedni, szóval a kérdés csak elméleti."

"Hazudni mindenképp rossz, még ha jószándèkkal teszed is, de nem halálos bűn."

Nem így van. Hazugság nélkül lehetetlenné válna a társadalmi együttélés. Ha úgy vesszük, az embert gyerekkorától kezdve hazudni tanítják. Erről szól az iskola, a munkahely, az illemszabályok.

Én sem szeretem azt, ha hazudnom kell, nem szeretem az őszinte tartalom nélküli jópofizást, az illendőségből történő ferdítéseket. De belátom, hogy ha legalább minimális kapcsolatot fenn akarok tartani a társadalommal, akkor kénytelen vagyok ezeket megtenni.

Hát ha képtelenek vagyunk rá, akkor gyakorlatilag lehetetlen... :)

De nem is lenne jó. Mi lenne már, ha mindenki őszinte lenne? Ember ezt nem képes elviselni.

#14 Mi, most ebben a korban, ezekkel a feltételekkel a társadalom egészére kihatva nem vagyunk rá képesek. De ettől még lehetséges lenne egy hazugság nélküli világ. Volt már hasonló kérdés, csak nem találom...

Az hogy nem hazudunk nem azt jelenti hogy mindenképp meg kell bántani másokat. Pl. vannak dolgok amiket nem muszáj elmondani, ilyen a vélemény amit nem kérdeznek. A másik meg a gondolatok pontos közlése és fogadása lenne. Ezt a pszichológiában is használják, mikor a felek rosszul közvetítenek egymás felé. Utállak=Haragszom rád. Vagy a kérdező "hazugsága" is lehetett volna őszinte: Milyen kedves a nénitől, hogy ilyen szép dolgokat készít, mennyivel jobban értékelem a saját kezűleg készített alkotásokat, milyen elismerendő hogy ennyi munkát, időt áldoz egy tárgy elkészíteséhez, stb.

Már miért ne lehetne elviselni az igazságot? :D Nem azt mondom, hogy én aztán soha de soha, de én jobban örülnék ha hihetnék az embereknek. Sokszor én sem tudom, hogy csak kedveségből vagy udvariasságból tesznek vagy mondanak valamit. Pedig pl. a jellemfejlődéshez milyen hasznos lenne már egy objektív képet kapni magunkról.

"Már miért ne lehetne elviselni az igazságot?"

Először is ott kezdődik a dolog, hogy magunkkal sem vagyunk őszinték. Ez persze nem jó dolog, lehet, és kell is rá törekedni, hogy ne így legyen. De ezek a belső hazugságok jó részben olyan tudatalatti forrásokból táplálkoznak, amit csak szakember segítségével lehetne feltárni. Az "igazság társadalmában" mindenki mélylélektani elemzésre szorulna...

A másik probléma pedig az, hogy mi az igazság? Mindenkinek megvan a saját igazsága, legalábbis az, amit annak gondol. Namost, ha ezt mindenki őszintén kimondja, akkor mit fogadjunk el igazságként? Amit a legtöbben mondanak?

Ha pedig az is hozzátartozik a dologhoz, hogy kéretlen véleményt ne mondjunk, akkor drasztikusan lecsökkenne az emberek közötti kommunikáció (ez mondjuk engem nem zavarna, sőt...). Szerintem az emberek többsége a saját énképe védelme érdekében nem lenne kíváncsi az őszinte véleményekre. Pedig azokból lehetne épülni... vagy teljesen megsemmisülni. Szerintem az utóbbi lenne a gyakoribb.