Ha a Teremtést és a bűnbeesést nem szó szerint kell érteni, akkor mi a másik lehetőség?

Több válaszban felmerül a meseszerű értelmezés. Ez ugyanolyan tévút, mint a szó szerinti történetírásként való értelmezés. Mivel ezek a vallási szövegek egy adott korban, egy adott világképben születtek, akkor járunk el helyesen, ha eszerint értelmezzük azokat. Az adott kor világképe pedig a mitologikus világkép. Az ókorban ez volt az általános, és még a középkorban is alapvetően ez volt a meghatározó, bár már ott megkedződött a felbomlása, és a modern kor pedig végleg elsöpörte. Így sajnos a bibliai szövegek kikerültek saját természetes értelmezési keretükből, ezért van ilyen sok zavar és vita az értelmezés körül. A modern kor demitologizálta a Bibliát, erre a helyes válasz a remitologizálás lenne, nem pedig a pozitivista szemléletben megmaradva a Biblia szó szerinti igazságának erőltetése, ami nyilvánvaló ellentmondásokhoz vezet.

A félreértések elkerülése végett mindig elmondom: a mítosz nem egyenlő a mesével, a mitológia olyan átfogó világmagyarázat, ami a valóságos elemeket ötvözi a transzcendensről alkotott elképzelésekkel, fő célja pedig valamilyen erkölcsi mondanivaló közvetítése, illetve sok esetben bizonyos dolgok eredetének magyarázata.

A mitologikus világszemlélet napjainkra szinte teljesen elveszett, bár még mindig van egy-két terület, ahol bizonyos mértékig működik, pl. a nemzeti mítoszok esetében. Viszont ha helyesen akarunk érteni egy ilyen világszemléletben keletkezett írást, ahhoz, amennyire lehet, rekonstruálnunk kell ezt a világszemléletet, mert másként csak torz értelmezésekhez juthatunk.

Amíg ezeket írtam, közben született a válaszok egy jó gyakorlati illusztráció arra, amit mondani akartam:

"Úgy kell érteni, hogy:

Isten teremtette a világot, az ember pedig bűnbe esett, minden ember rokon, és hasonlók."

Ez egy ösztönös és kezdetleges, de gyakorlati szempontból mégis megfelelő hozzáállás, mondhatni kvázi remitologizált szemlélet. :)

Erre jött a válasz, hogy:

"Hogyan esett bűnbe?

Evett a 'jó és a rossz tudásának fájáról'? Ez nem szimbolikus?"

Ez a mitológiai szemlélettől a lehető legtávolabb lévő, pozitivist hozzáállás. A történetet pontos, tárgyszerű leírásként kezeli, ami minden elemében fizikailag is elemezhető, rekonstruálható kell hogy legyen. És ha nem bizonyul annak, akkor csak szimbólumként tudja értelmezni.

Persze, egyébként szimbolikus is, de elsősorban mitologikus. Szimbolikát gyakorlatilag minden bibliai történetben lehet keresni és találni is, a középkorban például ezt különösen túlhajtották, olyan dolgokba is szimbólumokat láttak bele, amiben nem feltétlenül volt, a szerző szándéka szerint. De attól még, hogy valaminek van szimbólikus értelme, nem zárja ki azt, hogy az esetleg valós történetként is értelmezhető, azt meg főleg nem, hogy mitológikus történetként értelmezhető!