A kereszténységbe hogyan és mi módon került bele a szexualitással való szembenállás?

Egy regényben azt olvastam hogy a vallás és a szexualitás nem fér meg egymás mellet. Ez különösen igaz ez a katolikus kereszténységre. Az igazán mély/bigott? hívők csak gyermeknemzés céljából szeretkeznek.

De a kereszténység hallatán gyakran felvillan az emberben nem csak a szerzetesek de a hívőktől is megkövetelt önmegtartóztatás.

Mintha egy sérült ember lelkivilága türemkedett volna bele a vallásba. Vagy maga a vallás ilyen sanyargató?

Miért él ez az ellentét a köztudatban, miért érezzük így? A jó keresztény miért nem bujálkodhat, ez miért bűn?

És egészségügyileg sem túlzottan jó az önmegtartóztatás sem szerzetesnek sem papnak, sem egy hívőnek.

A kereszténységet miért kapcsoljuk össze a szexuális önmegtartóztatással?