Bevalljátok, hogy nem hisztek Istenben? Természetesen korlátolt emberek társaságára gondolok, mert értelmes emberek közt ez nem lehet gond.

Én nem, bár én agnosztikus vagyok.

Egyrészt ha nem kérdezik, akkor minek. Ha körbejárok nagy dobra verni akkor mit érnék el vele? Van az ateistáknak egy része aki maszturbáció pótlékaként mindenkinek elmondja hogy az istenhit olyan mint ha a fogtündérben hinnél, és mivel ők nem hisznek semmiben se amit láttak, ezért ők okosabbak mint a földi halandók többsége. Borzasztóan szánalmas.

Másrészt az az igazság hogy a történelemben emberek összefogása mindig fejben kitalált mítoszok jelentették, ezért végső soron hasznosak is. Nem csak vallásokra gondolok, hanem például a pénznek is csak azért van értéke mert az emberek azt találták ki hogy legyen. Vagy az emberi jogok és a liberális humanizmus sem következnek a tudományból, ha nincs semmiféle metafizikai valóság csak az anyag akkor minden emberi funkció biokémiai algoritmusok összessége, nincs semmiféle "belső fény" vagy "belső hang", amit tisztelni kell mindenkiben.

Azzal érveltek hogy "jó hogy emberek találták ki, de így működik a társadalom?". Okés ez igaz, Hamurappi szerint meg úgy működik a társadalom ha nem minden ember egyenlő hanem vannak rabszolgák, közrendűek, meg felsőbb rendűek...

Tudom a saját családomról hogy a keresztyén hit az ami összetartotta a világháborúkban, a szocializmusban, sőt mind a mai napig, úgyhogy érzelmileg kötődök is a keresztyénséghez, és örülnék neki ha erősebb lenne az istenhitem.

Bevallom, volt idő, amikor nem hittem azt se, hogy Isten létezik. Nemhogy hittem volna benne.

Aztán bemutatkozott és azóta nemcsak biztos vagyok benne, hogy létezik, de abban is biztos vagyok, hogy szeret. Nem csak engem. Mindenkit. Azt is, aki nem hisz benne és azt is, aki ezt nem vallja be, azt is, aki bevallja. Nála nincs különbség köztünk.