Isten létezne, ha senki sem hinne benne?

Attól még mert még nem tettek fel egy kérdést, lehet rá válasz.

Ha soha nem teszik fel azt a kérdést, akkor is igaz marad az első állítás.

A van vagy nincs, nem ok-okozati kérdés.

Az ateistáknak igaza van, ha a létező dolgokat úgy definiáljuk, hogy a szubjektív valóság azon részei, amiket képesek vagyunk jelenleg közvetlenül vagy közvetetten érzékelni, mérni.

Az objektív valóságról nincs értelme beszélni univerzálisan, csak egyén és teljes emberiség relációjában, mert nyilván az emberiség be van zárva az érzékszervei és jelenlegi tudományos fejlettségi szintje korlátai közé, emellett lehet, hogy mindannyian egy közös illúzióban élünk.

A hívők a létezőt máshogy definiálják. Szerintük az ember ugyan eredendően szubjektív nézőponttal rendelkezik, amiből magától képtelen kilépni, de elrejtve létezik az objektív nézőpont. Lelki kapcsolatba lépve az objektív nézőpont urával, kaphatunk egy kis rálátást a teljes képre.

"Isten létezne, ha senki sem hinne benne?"

Nem. Az abszolútumok attól abszolútumok, hogy mindentől függetlenek. Isten pl. az abszolút lét (is). Tehát akkor is létezik, ha senki nem hiszi el

"Newton szerint, a hold sincs ott, amíģ valaki meg nem figyeli"

Kvantumfizika. És a Hold mégis ott van, tehát létezik egy abszolút megfigyelő (Isten). Bár én fenntartónak hívnám inkább

"Ezek szerint minden létezhet, amire még soha senki sem gondolt?"

Ami nem szellemi és természettudományos paradoxon az igen, létezhet és létezik is.

Pontosabban:

Fizikai dolgok, személyek: amit el tudunk képzelni és nem paradoxon (bár akkor el sem tudnánk képzelni!) az létezhet, de nem feltétlenül létezik

Szellemi dolgok, személyek: amit el tudunk képzelni és nem (logikai) paradoxon (pl. Isten és az a bizonyos felemelhetetlen kő, stb...) az létezik.

El tudom képzelni azt a szellemi személyt, akinél nagyobb (nem fizikai nagyság) nem létezik. Tehát van Isten. Már ez önmagában istenbizonyíték!

Persze, hogy létezne.

Te léteznél, ha senki sem hinne benned?