Honnan ered ez a valóságtól elrugaszkodott értékítélet sok kereszténynél?

A rossz azért van, mert nem azt teszi valaki, ahogy helyes lenne. Ez nem azt jelenti, hogy akkor nincs benne jóra való törekvés. Csak a tökéletlenség miatt, jobban eltévesztheti a célját valaminek.

Ha Ádám, aki abszolút tökéletes volt, rossz döntés hozott, az nem azért tette mert nem volt jó helyzetben, vagy hibás teremtés volt.

Egyszerűen másként gondolt valamit, és nem hallgatott a helyes vezetésre.

"Arra gondolok, amikor olyan dolgokat találnak ki, hogy ellentétes fogalmakból hiánypárokat kreálnak. Például hogy a rossz az a jó hiánya, a gyűlölet meg a szeretet hiánya."

Szent Ágostonnál reklamálj, A szabad akaratról szóló művében ezt a problematikát járja körbe. Ajánlom olvasásra, ha tényleg érdekel a téma. Én őt nem nevezném "buta hívőnek"...

Egyébként van rá bibliai alap, mégpedig az, hogy a keresztény teológia szerint Isten az abszolút jó, ezért az abszolút jóság nem képes rosszat létrehozni. Egyszerűen ezt kizárja a filozófia. A jóság is Istenhez, az abszolút jóhoz mérhető.

Én viszont tehetek rossz dolgot jó okkal, nem? Ha megtámadják az édesanyámat, én pedig megölöm a támadót, akkor mi van? Jó, hogy megmentettem édesanyámat? Vagy rossz, mert megöltem valakit?

Ezért se szimpatikus a fekete-fehér keresztény nézet.

"Ööö... nem ezt a világot hozta létre Isten a keresztény szerint?"

Dehogynem. Éppen ezért jó ez a világ is. A természet rendje, a biológiai, fizikai, kémiai törvények, az egész teremtett világ jó. Mulandó, de jó. Az ember is jó eredendően.

"Megjegyzem, ha igaz ez az összefoglaló amit a wikipédia ír róla, akkor ezt nem lesz nehéz cáfolni"

Mivel a wiki nem definiálja pontosan a fogalmakat ebben az összefoglalóban, így javaslom a teljes mű elolvasást.

"Én viszont tehetek rossz dolgot jó okkal, nem? Ha megtámadják az édesanyámat, én pedig megölöm a támadót, akkor mi van? Jó, hogy megmentettem édesanyámat? Vagy rossz, mert megöltem valakit?

Ezért se szimpatikus a fekete-fehér keresztény nézet."

A keresztény tanítás tesz különbséget a rossz fokozatai között. Ráadásul a példában jogos önvédelemről van szó, aminek az arányos alkalmazása egyáltalán nem bűn.

Ez meg a másik nagy teológus Aquinoi Szent Tamás Summa Theologiae c. művében van. "Amikor valaki önmagát védi, a tettből két következmény származhat: az egyik a saját életének megőrzése, a másik a támadó megölése. Semmi nem tiltja, hogy egy cselekedetnek két hatása legyen, melyek közül csak az egyik szándékolt, a másik szándékon kívüli. Ha valaki a saját élete megvédésére nagyobb erőt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha azonban mértékkel veri vissza az erőszakot, a védekezés megengedett (...). Nem szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését: mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra."

Óva intelek, hogy évszázados filozófiai gondolatokat, melyekkel egyetemeken máig foglalkoznak, itt a gyakorin próbálj butaságnak titulálva megcáfolni, úgy, hogy a wikit használod forrásnak, és nem is ismered a műveket és a kontextust.

A különbség a morális objektivizmus és a morális relativizmus kérdése. A morális objektivizmus nem keresztény találmány, Szókratésznál, Platónnál és Keleten is mindenütt felbukkan.

Eszerint, a Jó, mint olyan, tiszta és lényegi princípium. Azaz létezik a Jónak, mint olyannak objektív valósága. Ez fennállhat Istenben (kereszténység), az ideákban (Platón) vagy épp a daimónionban (Szókratész). A világban lévő erkölcsi jóságnak ez a forrása, de a forrástól el lehet távolodni. Gyújts meg nagy térben egy gyertyát, és közeledj, majd távolodj a fénytől, a melegtől. Nagyjából ezt így kell elképzelni. Minél messzebb mész a tűztől, annál kevésbé érzed a melegét, és annál kevésbé érzékeled a fényét. Ez a Forrás a világrend tartóoszlopa, így állapítható meg, mi a jó és mi a rossz.

Szent Ágoston szerint, a rossz forrása az, ha az ember eltávolodik Istentől, mert nem érintkezik ezáltal olyan intenzíven a Jó forrásával. Ez persze idealizmus, hisz a Jó kozmikus szellemi minőség, hiányállapotát kellemetlennek érzékeljük, és rossznak nevezzük.

Vannak dualista nézetek, amelyek a Rossznak önálló létet tulajdonítanak, mint például a zoroasztriánus vallásban.

A relativizmus pedig magát a morális kozmoszt (rendezett világ, erkölcsi értelemben) tagadja, viszonylag új nézetnek tekinthető történelmileg.

Ajánlom szintén a témában Szókratész vitáját az erkölcsi relativista szofistákkal.

Egyébként az erkölcs tanulandó dolog, nevelés útján, ezt az bizonyítja, hogy koronként fejlődik, és közösségileg keretbe foglaljuk. Az ókorban még normális volt embereket folyóba fojtani, ha házasságot törtek, vagy élve megnyúzni őket, ha kritizálják a királyt. Ma nem az. Ezt elsajátítjuk és fenntartjuk. Ebben a témában pedig a Legyek Ura elgondolkodtató olvasmány.