Miért a legelső generáció (Ádám és Éva) lázadt fel Isten ellen?

"A Tudás Fáját nem dughatta el a Teremtő, mert az első emberpár is szabad akaratot kapott. Szabad akaratot viszont csak akkor lehet gyakorolni, ha alternatíva van."

Egyrészt nem szükséges, hogy bármelyik alternatíva is rossz legyen. Mi értelme volt, hogy direkt egy rossz alternatívát teremtett Isten?

Másrészt ha egyszer Isten teremti meg az embert olyannak, hogy enni akarjon a fáról, és az arcába is tolja a fát, akkor milyen jogon bünteti az embert, amikor az tényleg eszik a fáról? Ez gyakorlatilag az ostoba szülő mintapéldája, aki direkt olyannak neveli a gyereket hogy akarjon a tűzzel játszani, aztán még egy gyufát is ad a kezébe, végül jól megveri miután megégette magát.

"Számomra csak így van értelme a történetnek."

Ha már ilyen kínkeservesen tudsz csak értelmet gyömöszölni bele, akkor nem merülhet fel, hogy esetleg NINCSEN értelme?

Tudod, léteznek olyan történetek is, amelyeket az írójuk csak kitalált.

"Tudod, léteznek olyan történetek is, amelyeket az írójuk csak kitalált."

Persze, de tudod, értelmük általában azoknak is van. Meg akár erkölcsi tanulságuk is.

Igen, szokott lenni.

De azért ilyenkor elég nehéz rájönni, hogy a szerző mire akart gondolni.

Mivel pedig az emberiség NEM bűnös, ezért ez a történet sem szólhat a bűnre ráébredésről.

Pontosabban szólhat, csak nem kollektíve, hanem az egyes ember szintjén. Az egyes embert óvhatja pl. attól, hogy ő, személyesen bűnös legyen.

"Mivel pedig az emberiség NEM bűnös"

Ezzel tudnék vitatkozni, de igazából attól függ, mit értünk a "bűnös" fogalmán. Abban igazad van, hogy kézenfekvőbb az egyéni szinten való értelmezés, de alapvetően én is erre gondolok. Mert ha azt írom, hogy az Ember, akkor mire kellene gondolni, valami elvont fogalomra? Szerintem ez totál félrevezető lenne. Jobb, ha ilyenkor önmagunkra gondolunk...

Nem lázadtak ők egy cseppet sem, behúzták fülüket, farkukat, csak nem tudták, hogy bűn az, amit elkövetnek, sőt még csak azt sem, hogy jó, vagy nem jó.

Aztán persze megszeppentek, mert amikor már tudták, akkor sejtették, hogy kapnak a fejükre.

Ez a fajta felvilágosulás már csak a szaporodáshoz is szükséges volt, mert még a szemeik sem nyiladoztak addig, hiába voltak meztelenek ártatlan gyermekiségükben.

A fa is csupán a számukra volt az Édenben, mert senki másnak nem volt rá szüksége, Istennek nem kell a tudást egy fába rejteni, mindenki dörzsölt volt rajtuk kívül.

Nekem különben tetszik a mese, olyan naív, olyan sok szempontból támadható, hogy egyszerűsége már szép is, főleg az, hogy ha tényleg elkezdenek szaporodni, akkor az Édenkert növelése egyre nagyobbra elkerülhetetlen lett volna, mert mondjuk hétmilliárd bűntelen ember most egymás hegyén hátán taposná magát a kertben, de ha bűntelenek maradtak volna, akkor sokkal többen lennének, mert nem lett volna a rengeteg háború.

Ha mondjuk húsz évenként megduplázódik az emberiség, ami csekély számítás, mert akár évente is tud egy nő gyereket szülni, akkor 6000 év alatt kettő a háromszázadikon számú ember született volna, vagyis sokkal, de sokkal többen lennének, amennyi atom van az univerzumban, persze csak akkor, ha nincs halál, vagy már régesrégen befejeződött volna a szaporodás, mert minden atom az emberekben lenne és a Földet sok km vastagságban embermassza borítaná.

Szóval szükséges volt a kiűzetés és a halál, már legalább is a Biblia szórakoztató meséi szerint is, mert ugyan én ateista létemre meglennék nélküle és ha Ádám helyébe lettem volna, jól kitoltam volna Istennel, mert azt ugyan várhatná, hogy valaha is egyem a fáról, hogy aztán kiűzhessen a jó kis Édenkertből, ahol nyugdíj nélkül élhetnék, mint Marci Hevesen.

Sőt, húsz méter vastag betonkerítést építettem volna azonnal köré, számítva utódaim kotnyelességére, de szerintem Ádám is megtette volna, ha ismerte volna a dörgést, de őt még csőbe lehetett húzni, mert tökéletesen tudatlan volt.