A Biblia tényleg azt tanítja, hogy az önzés, az ember saját személyével való foglalkozás minden formában bűn, hogy fel kellene áldoznunk az életünket másokért akár akarjuk, akár nem, és ha nem akarjuk az azért van, mert bűnös a lelkünk?

Az önzés az bűn, de nem csak a Biblia szerint helytelen. A saját magunkkal való törődés az nem bűn, amíg át nem csap önzésbe. Megpróbálom példákkal szemléltetni.

Ha elmész fodrázhoz, egészségesen étkezel, fordítasz kellő időt magadra, stb... az hozzátartozik a normális élethez.

Önzés például az, amikor mások érdeken átgázolva szeretnél előre jutni. Ez utóbbi nagyon helytelen.

Az önfeláldozás egy lehetőség és nem kényszer. Például Boldog Salkaházi Sára nővér menthette volna saját életét, helyette életével másokat mentett.

Lényegében egyetértek az első hozzászólóval.

Ha megfigyeled magát, Jézust és az első követőit, törődtek magukkal, de ez nem Önzés.

Jézus például részt vett egy esküvőn, kikapcsolódás terén, vagy elvonult magában, vagy a tanítványaival pihenni, felüdülni.

Jézus példát mutatott hogy mit jelent a másokkal való törődés, de ezt nem úgy tette, hogy közben nem törődött magával, vagy a jólétével.Persze az Ő "álmai" mások voltak, mint nekünk embereknek. S ezért élt és mindent ez szerint alakított.

A követőinek hasonló módon kell gondolkodni és élni, ami nem jelenti azt, hogy akkor nem mehetünk nyaralni, vagy nem élvezhetjük a munkánkért kapott fizetésből az életet.

Nemes egyszerűséggel fontossági sorrendet kell felállítani. A keresztény elsősorban Isten akaratának él, dolgozik hogy fent tartsa magát, ugyanakkor ha lehetősége adódik, segít másokon, elsősorban szellemileg, de fizikailag, érzelmileg is, ha módjában áll.

Jézus nem aszkéta életre tanított.

Az első keresztények is a maguk munkájából keresték a kenyerüket,, és azokkal a keresztény testvéreikkel osztozkodtak, akik messziről jöttek egy összejövetelre, vagy imádatra. Elszállásolták Őket, és gondoskodtak élelemről is.

"De a saját magunkkal való törődés nem az önzés egy gyengébb formája? Hiszen abból a pénzből, amiből fodrászhoz megyek, egészségesen étkezek, időt fordítok magamra, stb. másoknak is segíthetnék, nem? A Biblia nem azt tanítja, hogy akár a saját kárunkon is segítsünk másokon?"

Nem,nem azt tanítja.

"Szeresd felebarátodat,mint önmagadat!"

Talán valahonnan belekerült a fejedbe,hogy az áldozat típusú mentalitás pozitív tulajdonság? Vigyázz,nem jó út!

Az első válaszoló elég jó választ adott.Mindkét véglet kerülendő,az is,ha mások alá helyezed az igényeidet,és az is,ha átgázolsz másokon.

#2

Egyszerű a válasz, nem tanítja ezeket. 1. hozzászóló voltam.

Nem tanit onfelaldozast anyagi szinten sem.

Pal azt tanitotta a gyulekezeteknek, hogy ne ugy adjanak masoknak, hogy ok szukolkodjenek, hanem a foloslegukbol.

Oriasi a kulonbseg a latasmodban. Nem azt akarja Isten, hogy nyomorogjanak a keresztenyek, hanem jol eljenek es a foloslegukbol tegenek jot. Az aldasnak ez a lenyege.

Szia!

A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az „én és te” sorrend megváltozik „te és én”-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg egészen gyakorlatias módon: A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A neves, külföldön élt magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)

Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” (I. m., 295. l.)

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (I. m., 293. l.)

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondja sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

„Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye... Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent...” (Ellen G. White: Jézus élete, 1989, 623. l.)

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

„A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,5)

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23)

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A kérdésedet szinte meg is válaszoltad!

Az élet célja és értelme nem az önzés, hanem az odaadás. Ki mint vet úgy arat! Ez biztos ismerősen cseng!

Az ember életének a vége a testi halál. A halálba semmi anyagit sem tud magával vinni! Csak az marad, hogy hogyan élte le az ajándékba kapott életét! Ez alapján lesz elbírálva az örök élete!

Aki e testben e világban önző, büszke és harácsoló, annak semmije sem marad halála után. Azt is el veszti, amiről azt hiszi és azt gondolja, hogy van!