Ilyenkor a hívők is érzik hogy valami nincs rendben azzal amiben hisznek?

Igen, ez elég tipikus reakció.

Rámutatnak a hite hibáira, valószínűleg felfogja ő is, azért a legtöbb ember nem hülye. De a nyilvánvaló téves mivolta ellenére is inkább ragaszkodna emberünk a hitéhez, mondjuk mert az megnyugvást nyújt neki, vagy erre tette fel az életét, és nem mer váltani.

Szóval nyilván nem teheti meg a logikus lépést, hogy beismerje a hibákat a hitében, hanem inkább átmegy támadásba vagy mellébeszélésbe. Ezzel gyakorlatilag elsősorban magát nyugtatva, hogy ne kelljen szembesülnie a valósággal.

Sok kérdés egyébként tényleg provokáció itt a vallás/valláskritikán, ahogy mondjuk a Politika témában is. Ez ugyanúgy vonatkozik az ateistákra is, ha hívő tesz fel kényelmetlen kérdést.

Miért? Mert ez egy ilyen műfaj. Az erkölcsi, politikai, vallási, világnézeti kérdések mentén az ember mindig szabad akaratából foglal állást. Ezért azok támadása tud a legszemélyesebb lenni, mert az ember szuverén énképét veszi célba. Azt pedig nagyon nehéz hagyni eltalálni.

Minden embernek ugyanolyan nehéz a saját egóján túllépni, legyen szó akár hívőről, akár ateistáról.

Mindenesetre én is tudnék olyan nem provokatív kérdést feltenni ateistáknak, hogy habzó szájú anyázást kapnék magukat ateistáknak vallóktól, pedig csak a saját világnézetük repedéseire világít rá. De nem szeretnék, mert mi értelme. Idestova tíz éve olvasom hellyel közzel a valláskritika rovatot, és sem hitbe megtérni, sem hitből kitérni embert itt nem láttam. Ide az emberek leginkább önigazolást nyerni jönnek, nem azért, mert érdekelné őket mások véleménye a dolgokról :)

"Mindenesetre én is tudnék olyan nem provokatív kérdést feltenni ateistáknak, hogy habzó szájú anyázást kapnék magukat ateistáknak vallóktól, pedig csak a saját világnézetük repedéseire világít rá"

Azért ha megengeded, erre kíváncsi lennék. Milyen repedés van egy olyan világképben, aminek csak annyi az alapja, hogy nem hisz istenek létében?

Azt azért látod, hogy a feltett kérdés épp inkább tűnik provokációnak, mint normális kérdésnek?

Engem pl. eléggé provokálhat, ha a kérdésbe olyan állítás bujtanak, amivel alapból nem értek egyet. ...de a minimum az, hogy nem tartom jó kérdésnek, hiszen már kiindulási szinten összemos, a helyett, hogy tisztázni próbálna valamit. A kérdés felelet játék értelme pedig ugyebár épp a dolgok tisztázása lenne.

Te most nem kérdeztél, hanem kijelentetted, hogy a hívőknél nincs rendben valami azzal amiben hisznek. Azzal csak elkened az álláspontod, hogy belekevered az "ilyenkor érzik" részt.

Az állításod pedig erősen vitatható.

..vagy

Netán tévedek ha azt mondom, hogy szerinted folyamatosan gond van azzal amiben hisznek?

Netán nem minden hívőre vonatkozik a megállapításod?

Mert az "akkor jön hogy "ez provokáció" frázis eléggé általánosító, és nem általános érvényű!

A "se nagyon tudnak rá válaszolni" pedig bizonytalan.

Szóval mi az amit állítasz?

„Azért ha megengeded, erre kíváncsi lennék. Milyen repedés van egy olyan világképben, aminek csak annyi az alapja, hogy nem hisz istenek létében?”

Pontosan olyan, mint azon a világképen, ami azon alapszik, hogy hisz Isten létében. Ezt most te lehet, hogy nem tapasztalod, talán mert elég erős a meggyőződésed az igazadban.

De nem teszek fel ilyen kérdést, pont azért, amit írtam. Ha csak ezért tenném fel a kérdést, akkor az provokáció lenne, nem?

A probléma épp az, hogy a kérdés, ami a másik meggyőződését támadja, mindig provokatív, mert minden ilyen kérdés egy olyan állítást bujtat, hogy a másik meggyőződése téves.

"De nem teszek fel ilyen kérdést, pont azért, amit írtam. Ha csak ezért tenném fel a kérdést, akkor az provokáció lenne, nem? "

Már miért lenne az? Én kérdeztem, mert tényleg kíváncsi vagyok.

Elég logikátlan lenne ezek után provokációnak venni a kérdésed :D

Persze,hogy érzik,de ezzel önmagában nincs is gond.A kevésbé intelligens nyilván elkezd sarat dobálni,de azzal nem számol,hogy saját magára hullik vissza,mivel értelmes indoklása nincs.

Dubitus válasza jól megvilágítja a témát:

"A HIT feltétlen elfogadást igényel. FELTÉTLENt, tehát semmi keresnivalója nincs ott kritikának, logikának.

Aki hisz, az nem keresi azt, hogy miért hiszi. Elfogadja.

Ha tehát valaki kritikai kérdést szegez neki, nem tud, nem is akar válaszolni, hitében csűrés-csavarással meginogni."