Ha isten teremtette a földet, akkor a többi bolygó honnan lett? A többi égitestről miért nem ír a Biblia? Más vallásokban ez hogy van?

Mindent Isten teremtett. A többi bolygót, napokat, galaxisokat, a világegyetemet, vagy mondhatjuk univerzumot. De, ha van ahogy a csillagászok feltételezik akkor a multiverzumot is.

A Biblia csak az ember (nem történelme) MEGVÁLTÁS történetét írja le. És még nem is mindent szószerint. Mert, ha jól megnézel egy Bibliát igazan vaskos. Mi lenne, ha mindent szószerint iratott volna le Isten, vagy újra és újra megismételné amit már egyszer kijelentett? Ő jónak látta, hogy ennyit adjon tudtunkra.

Egy szösszenetnyi említést tesz Jób könyvében arról, hogy amikor Isten teremtette a Földet akkor vele együtt örültek más már létező lények.

Akik üdvözülnek és oda kerülnek az örökkévalóság áll rendelkezésükre, hogy azokat amiről nem ír megismerjük. Akik nem kerülnek oda azoknak mintegy.

Hogy más vallások mit mondanak erről nemtudom.

Szóval előbb teremti meg az állatokat és a növényeket, mint lényegében az Univerzum objektumait, ez durva.

Ezt még elhiszi valaki?

Az elemek amik a bolygókat alkotják a csillagokban keletkeznek, kivéve a hidrogént.

Aztán mi a hogy nap?

Elmagyaráznád, mit ért azon a Biblia, hogy lőn reggel, lőn este, amikor nincs is még semmi ami világítana, továbbá mit értenek alatta, hiszen a Földre értelmezve nincs olyan, hogy reggel, meg este, mert minden napszak egyidejűleg jelen van.

Ha nálunk reggel van, akkor a Föld túlsó pontján meg este.

# 2

És akkor előtte hogy mérte a napok számát? :D

# 2

És arról ne is beszéljünk hogy egy "világító test" van a többi csillag csak visszaveri a fényét.

És léteznek más naprendeszek is.

Ez is csak azt mutatja hogy Esdrás alias Mózes csak a saját kútfőből és feltételezéseiből horda össze a baromságait.

# 8

Te meg kérlek olvasd el "Léo Taxil -

A ​szórakoztató Biblia" művét.

Ezen könyv valláskritikának is tekinthető, amely a zsidó-keresztény Biblia ószövetségi részét elemzi ironikus, szarkasztikus stílusban, de igen mélyre menő részletességgel és alapossággal. Ez alapján a szerző elmélyülhetett az Ószövetség tanaiban.

Unatkozással kezdődik a mű, a mérhetetlenül hosszú örökkévalóságban Jehova, Zebaoth, Adonáj, Elohim – ezek a biblia Isten eltérő nevei – unatkozott a káosz közepette. Sok-sok milliárd évszázadon keresztül unatkozott, mígnem egy ötlete támadt: tenni kellene valami hasznosat. Tehát elkezdett semmittevés helyett teremteni. Nem egyszerre, pedig úgy is megtehette volna az író szerint, hanem aprólékosan, nehogy megártson a sok munka egyszerre. Amikor szépen haladt a teremtés menete, megállapítja: „Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg előbb mindezt.” Hasonló stílusban megy végig a történet, több helyen tudományos, logikai és néhol teológiai ellentmondások elemezgetéseivel megtűzdelve.

A mű további fejezeteiben Taxil ismert és ismeretlen történeteket elemez, ezekben igyekszik rávilágítani a szövegben rejtező tényleges vagy tartalomból kiolvasható ellentmondásokra. Többször is megragadja az alkalmat, hogy istent bibliai viselkedése miatt következetlen, kicsinyes és cinikus alakként jellemezze. (Isten féltékenységi rohamot kap, amikor Izrael törzsei más istent kezdenek imádni.) Aprólékosan tér ki a mai erkölcs által elítélt bibliai történetek bemutatására. (Lót vérfertőző kapcsolata lányaival, Jefte istennek tett ígéretéhez híven meggyilkolja leányát.) Taxil rendre az Ószövetség által elítélt népek és emberek pártjára áll az isteni cinizmussal szemben. (Áldozatként mutatja be midán népét, aljas célokra felbérelhető rablóvezérnek az ifjú Dávidot)